10. fejezet
- Emmet ne már!- morgolódtam és a fejemre húztam egy párnát. David kipattan az ágyból és lehúzta rólam a takarót. Emmet magunkra hagyott, én meg kikászálódtam az ágyból szépen megágyaztam és átmentem Alice-hez.
- Szia-, öleltem meg.
- Jó reggelt! David mondta már a hétvégei kirándulást?- húzta fel apró szemöldökét.
- Nem- mondtam zavartan- Biztos csak elfelejtette!- kölcsön kértem tőle egy ruhát majd visszamentem David szobájába. Nem találtam senkit ezért úgy gondoltam elmegyek egy kicsit sétálni az erdőbe. Kiugrottam az ablakon és átváltoztam. Farkasként bolyongtam az örökzöldek között és azon tűnődtem, hogy hol lehetek. Kis idő múlva megláttam a Cullen házat ezért átváltoztam és elrejtettem a szagomat és beugrottam a mostani szobámba. Felvettem pár szekrénybe talált ruhát: Farmer egy kék kivágott top és egy fekete magas sarkú. Lementem a nappaliba hátha van ott valaki, de csak Bella-t találtam ott. Vajon hol lehetnek a többiek? Elő vettem a zsebemből a telefonomat és felhívtam David-et.
- Halló, szia!- szólt bele mély hangján.
- Szia, hol vagy?
- Most nem érek rá- mondta keményen.
- Rendben mikor jössz?- kérdeztem szomorúan.
- Majd megyek hello!- és lecsapta a telefont. Megnémulva tartottam a kezembe a készüléket és azon gondolkoztam, hogy hol lehet. Próbáltam visszaemlékezni a kedvenc helyeire, de péntek van (szerencsére elmaradt a tanítás) ilyenkor általában itthon szokott lenni. Gondolkozásomból Bella gúnyos hangja ébresztett fel.
- Nem vagy az anyukája nem hallottad, hogy le akar koptatni jobban, teszed, ha most mész!- vicsorított.
- Szívtelen vérszívó!- üvöltöttem majd eltűntem. Amilyen gyorsan bírta a lábam-elfutottam majd később átváltoztam. Nem értettem mi baja van velem Bella-nak nem csináltam vele semmit. Visszamentem a kis faházamba és ledőltem a tévé elé. Nem tudtam mit tehettem, hogy mind a ketten így lekoptattak. Talán még megpróbálhatnám Alice-t.
- Szia, át tudnál jönni?- szipogtam a telefonba.
- Nem most nem jó David-el és egy barátnőjével várunk a mozira!- szóval egy lánnyal van Dav. Tudhattam volna – dühöngtem magamba. Nem válaszoltam csak lecsaptam a telefont. Mit tehettem, hogy így elárultak? Pedig Alice-t a barátomnak tekintettem.
2 nap múlva:
Rég nem mozdultam már ki csak néha eszek iszok, kimegyek, az erdőbe átváltozok és sírok. Holnap iskola, de nincs kedvem bemenni, de sajnos muszáj lesz. Azóta senki se hívott még David se.
Másnap reggel frissen ébredtem. Letusoltam és felvettem egy igen csinos összeállítást: farmer miniszoknya, piros magas sarkú és egy piros kivágott topp. Nyár eleje volt már csak 2 hét van a suliból. Elindultam a suliba az én kis kocsimmal, mikor odaértem már várt rám Alice, de én csak intettem neki és más hová parkoltam. Kénytelen voltam elmenni mellettük:
- Szia Ashley!
- Sziasztok!- láttam, hogy belekezdett volna a mondandójába a kis pöttöm ördög, de gyorsan felszívódtam. Csalódtam bennük és ezt nem fogom egy hamar feldolgozni. Kecsesen belépkedtem a terembe és lefagytam: David éppen az egyik osztálytársamnak adott puszit. Igazából mellette ültem volna de csak megvontam a vállamat és átöltem az egyik nagyon helyes fiú osztálytársamhoz. Becsöngetéskor bejött a tanár és végig nézett az osztályon.
- Miss. Coll nem David mellett ült?- nézett rám.
- De, már is ülök vissza- mondtam lemondóan. Elfoglaltam a helyemet és jegyzetelni kezdtem. Pár perc múlva egy papír fecni érkezett a füzetembe, ez Dav írása.
„ Csinos vagy ma… Mi a baj?”
„Van képed megkérdezni? Tessék, elmondom: Ott hagytál Bella-val aki tudod, hogy nem szívlel! Meg Clar-el voltál moziba!” Ezután nem jött válasz. Kicsöngetéskor összepakoltam a dolgaimat és elindultam a következő óráimra. A nap valamennyire nyugisan telt addig a percig, amíg David le nem ült mellém az ebédlőben.
- Figyu beszéljük meg- simította meg a vállamat.
- Ne érj hozzám- sziszegtem- mit kell ezen megbeszélni?- kérdeztem tőle sértetten.
- Félre érted Clar egy barátom, a szüleit megölte egy vámpír, de mi azt mondtuk neki, hogy eltűntek és Alice-el elmentünk őt felvidítani- nézett mélyen a szemembe. Megértettem, de egy valamit nem értettem és ezt szóvá is tettem:
- És ezt miért nem lehetett elmondani?
- Hát féltem, hogy elmondod neki!
- Szóval nem bízol bennem, tudod, mit mindegy holnap találkozunk, szia!- köszöntem majd hazamentem. Otthon pakolgattam, takarítottam majd valaki hátulról megfogta a derekamat és megához húzott.
- Mondtam, hogy nálunk fogsz lakni, mert féltelek és mert megszerettelek!- simított végig az arcomon. Elmosolyodtam majd megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem zavart, hogy pár órával ezelőtt összevesztünk, de én is szerettem.
Itt a friss pusz: Slézi!
Folytasd létsziiiii!!
VálaszTörlés