Nagyon sajnálom!

Hát nem hittem, hogy el fog jönni ez a nap is! Nagyon sajnálom , de bezárjuk a blogot! A másik történetünket remélem attól még fogjátok olvasni, és október-november körül jön egy új történetünk amből vagy már 15 oldal van! Többet  nem árulok el abból( sorry) A lényeg, hogy ezt a blogot még nem tudjuk, hogy töröljük-e vagy csak nem jelentkezünk többet! Reméljük nem haragszotok nagyon ránk és köszönjük azoknak a kedves olvasóknak akik végig velünk voltak!

Ui.: Reméljük addig is olvassátok a másik blogunkat, utána meg a másikat!!! Csók és ezer bocsánat!!!
Livi,Lili(Lilibella)

11. fejezet :)

 Sziasztok!Remélem ehhez a fejezethez kapunk pár komit...Ha nem tetszik akkor is jöhetnek a komik! Pusz!Jó olvasást!

-         Ugye most már nem haragszol?- nézett rám. Megráztam a fejemet és neki álltam vacsorát készíteni.

-         Mi a kedvenced?

-         Rendeljünk egy pizza-t, az egyszerűbb- mosolygott. Bólintottam majd, tárcsáztam a pizza-t.

David szemszöge:

Amíg Ash telefonált én addig felmentem a szobájába és szétnéztem. Éppen egy karkötőt néztem mikor zajt hallottam kintről. Nem tétlenkedtem ki ugrottam az ablakon és az erdőt kezdtem kémlelni. Találni nem találtam semmit, de mikor visszanéztem a házra megláttam, hogy egy alak suhan be. Megijedtem, de nagyon féltem, hogy baja esik neki. Ahogy a lábam bírta olyan gyorsan futottam és közbe hívtam apámat:

-         Szia, gyertek gyorsan Ashley-hez!- suttogtam és letettem. Lassan lépkedtem a házba és hallgatóztam. Akit megláttam Ash teste fölött nem más volt, mint anya. Oda ugrottam és ellöktem onnan. Időközben megérkezett az egész család és mindenki megkövülve állt és nézett minket.

-         Kezet emelsz a saját anyádra?- kérdezte gúnyosan.

-         Te már nem vagy az anyám!- ordítottam- Nézd mit tettél vele!- vettem kezeimbe Ashley-t. Nem volt magánál, gondolatba üzentem apunak, hogy elviszem hozzánk…

Edward szemszöge:

Nem értettem mi a baja Bella-nak. Tudtam, hogy nem kedveli annyira Ashley-t de azért erre nem gondoltam.

-         Bella, kicsim nyugodj le!- simogattam a hátát. Belenéztem szemeibe és nagyon meglepődtem és csalódtam.

-         Miért vörös a szemed?- toltam el magamtól.

-         Mert már a Volturi-nek szolgálok, és ott ehetek embert- morgott gúnyosan- Edward én elmegyek és soha többé nem fogsz látni engem majd találsz egy lányt és engem elfelejtesz, viszont muszáj volt átváltoztatnom Ashley-t hibriddé ez volt a feladatom!- mondta. A kőszívem darabokra tört és csak ennyire jutott:

-         Bella én, szeretlek miért tetted ezt?- kérdeztem szinte sírva.

-         Én is, de fogd fel ennek így kell lenni, én nekem meg kell védenem titeket és ezt csak úgy tudom, ha kiképzett katonákkal vagyok körül véve, értsd meg! Szeretlek!- és Bella már ott se volt. Lehet, hogy ez volt az utolsó szava felém, de nem hagyhatom… Már futottam is felé, simán utol értem, megfogtam és a fülébe suttogtam:

-         Bella azt hitted, hogy ezzel lerázhatsz? Akkor rosszul hitted én veled megyek és bármi történjék, együtt éljük át, én nem tudok, nélküled létezni fogd fel… Nem bizonyítottam már be neked 100?- nyomtam egy puszit az arcára.

2 órával később:

Aro-nak nem akadt gondja abba, hogy én is jöttem így kaptunk egy nagy hálószobát és egy fürdőt. Alice gondolom látta, hogy én is eljöttem, de a biztonság kedvéért már felhívtam…

David szemszöge:

Alice mindent elmagyarázott, de én emiatt nem izgultam csak féltettem Ashley-t. Nem ismerjük még annyira egymást de én már most is szeretem… De kimondani még nem tudom könnyen.

-         Szóval akkor én most félig vámpír vagyok, de át tudok változni farkassá?- kérdezte Ash, maga elé meredve. Szegénynek sok volt ez így egyszerre.

-         Igen, de semmi baj mi itt vagyunk is vigyázunk rád!- ületek le mellé családtagjaim. Én egy fotelból figyeltem és merengtem azon, hogy szüleim csak így itt hagynak, én megértem, hogy fontosak egymásnak, de van egy gyerekük rá nem gondoltak? Keserű állapotomat Jazz észrevette:

-         Ne legyél, szomorú a szüleidre csak védeni akarnak!- bíztatott. Valahol igaza volt… De felhívni is lehetne…

-         Még mindig kutya szagom van?- kérdezősködött tovább Ash. Rosalie megrázta a fejét majd felmentek, hogy megtervezzék neki a szobáját, pedig már reménykedtem, hogy együtt lesz a szobánk…

-         Esme- kezdtem lágyan- beszélhetünk?- néztem rá. Születésem után mikor kicsi voltam sokat voltunk a kedvenc helyemen a kis forrásnál. Bólintott majd el is tűnt. Én is így tettem majd szép lassan beértem.

-         Ne haragudj rájuk- ültünk le a kövekre- igaza volt Jasper-nek- simogatott.

-         Rendben, viszont azok az újszülöttek, akik erre felé voltak elmentek már?- néztem rá aggódva. Féltettem a családot, de legjobban Ashley-t.

-         Az igazság az, hogy Jasper és Emmet körül néztek és találtak pár friss nyomot!- mondta egy kis félelemmel a hangjába- De nyugodt lehetsz, mindenki biztonságba van!

Ashley szemszöge:

Vidáman festegettük és szépíthettük a leendő szobámat. Tényleg szép lesz: lila lesz minden, mert szerintük ez illik ide. Nem ellenkeztem nekem is tetszik bár a kedvenc színem a kék, de nem baj… 1-2 óra alatt végeztünk is olyan gyorsan tudtam mozogni, hogy néha a lányok mondták, hogy lassítsak, mert elszédülnek.

-         Többiek?- lépett be az ajtón Jasper.

-         Carlise dolgozik Esme és David az erdőbe Emmet meg sorozatot néz- mondtam. Jasper olyan távolság tartó volt velem, mint ha nem kedvelne.

-         Sziasztok!- köszönt kedvesen David. Mellém lépett és átfogta a derekamat.

-         Akkor megyünk ma vadászni?- kérdezte Rosalie. Mindenki bólintott majd kisuhantak a szobából.

David szemszöge:

-         Menj, nyugodtan én nekem még nem kell!- nézett fel rám Ash.

-         Nem hagylak egyedül amúgy meg tegnap ettem- csókoltam meg- Tudod ma csak a miénk a ház, úgy hogy mit csináljunk?

-         Elsőnek én elmegyek lezuhanyozni- mosolygott és már ott se volt. Hihetetlen milyen aranyos mosolya van. Hitetlenkedve néztem az órára, ami 15:00-t mutatott. Gondolkoztam mit csinálhatnánk, de jött egy SMS-m Alice:

„ Alkut ajánlok vagy eljössz velem vásárolni vagy lemosod a kocsimat, na, mit szólsz? Csók nénikéd!”- gyorsan írtam neki vissza:

„ Lemosom, a kocsidat úgy se tudtuk mit csináljunk, de ez kétségtelenül zsarolás, bár nekem így jobb J”

-         Meg van már a programunk?- kérdezte a hátam mögül Ashley. Megfordultam, de a hang a torkomon ragadt. Haja fel volt kötve csak egy tincs lógott le, egy rövid farmer nadrág volt rajta és egy fürdőruha topp. Kecsesen elsétált mellettem és leült az ágyra. Nagy nehezen megszólaltam:

-         Nagyon csinos vagy. Alice megzsarolt, hogy elvisz vásárolni, ha nem mosom le a kocsiját úgy, hogy ha van, kedved segíthetnél.

-         Zsarolós Cullen-ék!- mondogatta- Rám Ros erőltette ezt a fürdőruhát, mert Alice látta, hogy kocsit mosunk!- mondta zavarodottan. Kézen fogva lesétáltunk a garázsba én kiálltam az autóval ő addig hozott vödröt, vizet, rongyokat és neki láttunk.

-         Tiszta víz lettél!- nevetett rajtam.

-         Te meg túlszáraz vagy- öntöttem rá egy hordónyi vizet. Még egy fél óráig mostuk fényeztük a sárga Ferrari-t. Fáradtan dőltünk le a kanapéra és csak nevettünk jól éreztük magunkat. Betettünk egy filmet, valami horrort. Éppen egy eléggé durva jelenet volt ránéztem Ashley-re aki eltakarta a szemét a kezeivel. Pár másodpercig csak néztem majd az ölembe húztam és leállítottam a filmet.

-         Köszi-, nézett rám gyönyörű szemeivel. Azt hiszem készen álltam, hogy kimondjam:

-         Ashley valamit el kell mondanom- tűrtem el egy tincset az arcából. Rám elemelte a tekintetét.

-         Én, szeretlek- csókoltam meg. Két csók között mondta, hogy ő is és ez a mennyig repített.

Remélem tetszett, mert ez volt szeptemberig az utolsó fejezet… nyaralási okok miatt… Bár lehet, hogy meglepünk titeket pár plusz fejivel… Addig is szép időt és jó nyaralást!

Pusz Livi, Slézi

11. fejezet

Jön a kövi :)

Sziasztok! Nyugi pár nap és hozzuk a fejit nem sokárra kész lesz remélem várjátok!
Pusz: Slézi,Livi

10. fejezet!

10. fejezet

-         Emmet ne már!- morgolódtam és a fejemre húztam egy párnát. David kipattan az ágyból és lehúzta rólam a takarót. Emmet magunkra hagyott, én meg kikászálódtam az ágyból szépen megágyaztam és átmentem Alice-hez.

-         Szia-, öleltem meg.

-         Jó reggelt! David mondta már a hétvégei kirándulást?- húzta fel apró szemöldökét.

-         Nem- mondtam zavartan- Biztos csak elfelejtette!- kölcsön kértem tőle egy ruhát majd visszamentem David szobájába. Nem találtam senkit ezért úgy gondoltam elmegyek egy kicsit sétálni az erdőbe. Kiugrottam az ablakon és átváltoztam.  Farkasként bolyongtam az örökzöldek között és azon tűnődtem, hogy hol lehetek. Kis idő múlva megláttam a Cullen házat ezért átváltoztam és elrejtettem a szagomat és beugrottam a mostani szobámba. Felvettem pár szekrénybe talált ruhát: Farmer egy kék kivágott top és egy fekete magas sarkú. Lementem a nappaliba hátha van ott valaki, de csak Bella-t találtam ott. Vajon hol lehetnek a többiek? Elő vettem a zsebemből a telefonomat és felhívtam David-et.

-         Halló, szia!- szólt bele mély hangján.

-         Szia, hol vagy?

-         Most nem érek rá- mondta keményen.

-         Rendben mikor jössz?- kérdeztem szomorúan.

-         Majd megyek hello!- és lecsapta a telefont. Megnémulva tartottam a kezembe a készüléket és azon gondolkoztam, hogy hol lehet. Próbáltam visszaemlékezni a kedvenc helyeire, de péntek van (szerencsére elmaradt a tanítás) ilyenkor általában itthon szokott lenni. Gondolkozásomból Bella gúnyos hangja ébresztett fel.

-         Nem vagy az anyukája nem hallottad, hogy le akar koptatni jobban, teszed, ha most mész!- vicsorított.

-         Szívtelen vérszívó!- üvöltöttem majd eltűntem. Amilyen gyorsan bírta a lábam-elfutottam majd később átváltoztam. Nem értettem mi baja van velem Bella-nak nem csináltam vele semmit. Visszamentem a kis faházamba és ledőltem a tévé elé. Nem tudtam mit tehettem, hogy mind a ketten így lekoptattak. Talán még megpróbálhatnám Alice-t.

-         Szia, át tudnál jönni?- szipogtam a telefonba.

-         Nem most nem jó David-el és egy barátnőjével várunk a mozira!- szóval egy lánnyal van Dav. Tudhattam volna – dühöngtem magamba. Nem válaszoltam csak lecsaptam a telefont. Mit tehettem, hogy így elárultak? Pedig Alice-t a barátomnak tekintettem.

2 nap múlva:

Rég nem mozdultam már ki csak néha eszek iszok, kimegyek, az erdőbe átváltozok és sírok. Holnap iskola, de nincs kedvem bemenni, de sajnos muszáj lesz. Azóta senki se hívott még David se. 

Másnap reggel frissen ébredtem. Letusoltam és felvettem egy igen csinos összeállítást: farmer miniszoknya, piros magas sarkú és egy piros kivágott topp. Nyár eleje volt már csak 2 hét van a suliból. Elindultam a suliba az én kis kocsimmal, mikor odaértem már várt rám Alice, de én csak intettem neki és más hová parkoltam. Kénytelen voltam elmenni mellettük:

-         Szia Ashley!

-         Sziasztok!- láttam, hogy belekezdett volna a mondandójába a kis pöttöm ördög, de gyorsan felszívódtam. Csalódtam bennük és ezt nem fogom egy hamar feldolgozni. Kecsesen belépkedtem a terembe és lefagytam: David éppen az egyik osztálytársamnak adott puszit. Igazából mellette ültem volna de csak megvontam a vállamat és átöltem az egyik nagyon helyes fiú osztálytársamhoz. Becsöngetéskor bejött a tanár és végig nézett az osztályon.

-         Miss. Coll nem David mellett ült?- nézett rám.

-         De, már is ülök vissza- mondtam lemondóan. Elfoglaltam a helyemet és jegyzetelni kezdtem. Pár perc múlva egy papír fecni érkezett a füzetembe, ez Dav írása.

„ Csinos vagy ma… Mi a baj?”

„Van képed megkérdezni? Tessék, elmondom: Ott hagytál Bella-val aki tudod, hogy nem szívlel! Meg Clar-el voltál moziba!” Ezután nem jött válasz. Kicsöngetéskor összepakoltam a dolgaimat és elindultam a következő óráimra. A nap valamennyire nyugisan telt addig a percig, amíg David le nem ült mellém az ebédlőben.

-         Figyu beszéljük meg- simította meg a vállamat.

-         Ne érj hozzám- sziszegtem- mit kell ezen megbeszélni?- kérdeztem tőle sértetten.

-         Félre érted Clar egy barátom, a szüleit megölte egy vámpír, de mi azt mondtuk neki, hogy eltűntek és Alice-el elmentünk őt felvidítani- nézett mélyen a szemembe. Megértettem, de egy valamit nem értettem és ezt szóvá is tettem:

-         És ezt miért nem lehetett elmondani?

-         Hát féltem, hogy elmondod neki!

-         Szóval nem bízol bennem, tudod, mit mindegy holnap találkozunk, szia!- köszöntem majd hazamentem. Otthon pakolgattam, takarítottam majd valaki hátulról megfogta a derekamat és megához húzott.

-         Mondtam, hogy nálunk fogsz lakni, mert féltelek és mert megszerettelek!- simított végig az arcomon. Elmosolyodtam majd megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem zavart, hogy pár órával ezelőtt összevesztünk, de én is szerettem.

Itt a friss pusz: Slézi!

Szereplő változás!

Szereplő változás fog következni még pedig úgy hogy David Cullen kinézete más lesz nem Ian Somerhalder hanem Eric Saade :) pusz Slézi

VISSZATÉRÉS!

Sziasztok Öröm hírrel szólgálok nektek! Én(Slézi) és nem Petra hanem egy másik barátnőmmel folytatni fogjuk ezt a történetet mert volt ihlet eddig is csak ídő nem volt :) Remélem még senki se pártolt el a blogtól és nem sokárra hozom a fejezeteket pusz!

Slézi!

Meglepiiiii!!!!!!!!!!!! :)

Köszönjük a kitartást!!!!!!!!!!!! Hát ezzel a kis ajándékkal szerettünk volna kedveskedni!!!!!

Egy nagyon rossz hír

Szörnyű hírt kell közölnünk veletek. Mindkettőnknek van elfoglaltsága. Slézi írja a történetét (http://www.lilibellairasai.blogspot.com/) én pedig lovagolok. Nem tudjuk írni a történetet. Ezért az találtuk ki, hogy eladjuk az oldalt. Írj a bardoczlili@gmail.com címre, ha kell az oldal.


Az oldal ára: 1 fejléc, 1 banner Slézi oldalára


Bocsánat minden olvasónak! Hamarosan kiteszünk ide egy kis búcsú ajándékot!

9/1.fejezet

9/1. fejezet

Gyorsan felpróbáltam a ruhákat majd bele tettem a kosarunkba őket.

-         Alice, elmegyek, veszek, magamnak innivalót mindjárt jövök!- kiáltottam be a mellettem lévő fülkébe. Csak a látszat kedvéért kiáltottam, majd kisiettem a boltból. A szembe lévő boltba, ha jól látom, akkor lehetett kapni vizet.

-         Jó napot egy szénsavmentes vizet kérnék!- kértem a velem egy idős fiút a pult mögül.

-         Rendben kis csaj- adta a kezembe. Gyorsan kifizettem majd, az egyik padra leültem, és megcsörrent a telefonom: David.

-         Szia, Ashley, hogy vagy?- érdeklődött kedvesen.

-         Szia, háááát Alice javíthatatlan viszont mérgesen- durciztam- Igazán rossz volt otthon ébredni, EGYEDÜL!

-         Bocsánatért esedezem hölgyem, de hidd el így jobban jártál, különben most egy nagyon mini valamiben lennél, bár én nem bánnám- tűnődött el.

-         Mr. Cullen a bocsánatát elfogadom!- mentem bele a játékba- De mondja el az igazi okát, hogy kezébe vette a készüléket és tárcsázta számomat?!

-         Vacsi nálunk mire haza értek elkészítem a specialitásomat, szerintem ízleni fog, kegyednek, most viszont leteszem, mert akkor készülődök, szia, akkor este!- nem várta meg a válaszomat, tipikus- gondoltam. Visszasétáltam abba a boltba ahol az előbb voltunk, éppen a kasszánál fizettek. Intettem Rosalie-nak mire mondott valamit testvérének és mellém sietett.

-         Szia, hallottam David hozta a formáját- kuncogott.

-         Igen, viszont ha nem baj, akkor haza mennék rendbe szedni magam, viszont nem tudom, melyik ruhámat vegyem fel- gondolkoztam.

-         Azt csak bízd rám, és a sminkedet is, ha kész vagy akkor gyere fel rögtön a mi szobánkba és majd én, megcsinállak, max később megyek a vadászatra!- magyarázott Ros.

-         Ó, köszönöm, szia, Alice- köszöntem az újjonan jötnek.

-         Tudom, de ez csak egy fél vásárlás volt, nem úszod meg a többit!- mosolygott ördögien.

-         Ha 20 szatyor fél, akkor mennyi az egész?- kérdeztem viccesen majd megöleltem őket megfogtam a cuccaimat, fogtam egy taxit és hazamentem. Otthon kipakoltam a ruháimat és kiválasztottam egy kényelmes farmert, egy laza pólót és elindultam zuhanyozni leraktam a ruhákat, megnyitottam a csapot és élveztem, ahogy a meleg vízáramként érinti a bőrömet. Percekig zuhanyoztam majd kiléptem felvettem az általam választott ruhát, és kisuhantam az erdőbe és meg sem álltam Rosalie-k ablakához, felugrottam és leültem egy székre, szerencsére már akkor elrejtettem az illatomat mikor elindultam így David nem tudhatja, hogy itt vagyok, intettem Rosalie-nek és elkezdte csinálni a hajamat, lassan Alice is beérkezett és ő a sminkemet kezdte el készítgetni. Fél óra múlva egy meseszép ruhát is kaptam, amibe gyorsan belebújtam eltátogtam nekik egy köszönöm, pár puszi majd halkan próbáltam lépkedni lefelé, meglepetést szerezve David-nek. Háta mögé lopództam és befogtam a kezemmel a szemét.

-         Ashley!- fogta meg kezeimet, majd lassan de szenvedéllyel megcsókolt. A szívem vadul dübörgött, mire David felnevetett.

-         Azért jó érzés ezt hallani, amúgy a lányok kitettek magukért nagyon csini vagy!- nevetett elismerően.

-         Köszönöm!- mondtam majd leültem az asztalhoz. Fél óra múlva már teli szájjal beszélgettünk:

-         Szóval akkor te Forks-ba születtél-kezdtem.

-         Igen, és te is- mosolygott minden tudóan. Én az utolsó falatot is megettem a tányéromról mikor, kivágódott az ajtó és Esme szaladt be rajta.

-         Sziasztok, bocsánat elfelejtettem!- nézett szégyenlősen ránk és már itt se volt. David összenéztünk és elnevettük magunkat. A vacsora után leültünk a nappaliba és az eddigi életünket veséztük ki, mikor hirtelen témát váltott:

-         Figyu, azon gondolkoztam, hogy nálunk aludhatnál, semmi komoly csak egy idegen vámpír járkál erre felé és biztonságba szeretnélek tudni!- mondta félősen. Én habozva, de bólintottam:

-         De csak akkor, ha én aludhatok a francia ágyon- nyújtottam rá a nyelvemet.

-         Ó, semmi akadálya, hiszen én is ott alszok- vigyorgott. Aztán elmeséltem neki, hogy egy a baj, hogy nem hoztam váltó ruhát, mire megoldotta azzal, hogy ad egy pólót nekem.

-         Akkor én most szépen elmegyek zuhanyozni!- és elindultam egy törölközővel a kezemben. Beléptem lezuhanyoztam leszedtem a tonna festéket magamra vettem David pólóját mely a combom közepéig ért egy Alice-től kölcsön vett bugyit és kiléptem. David elmosolyodott majd ő is bement lezuhanyozni, én addig szétnéztem a szobájába. Sok fotó volt a szobájában hol egy lányt, ha minden igaz Nessi-t, hol az egész családot hol pedig David-et ábrázolták a képek, majd valaki hátulról átfogta a derekamat, és rárakta a fejét az enyémre.

-         Hát itt az én kis családom!- mélázott el.

-         Azért annyira nem kicsi!- nevettem, majd pár perc múlva bedőltünk az ágyba és elaludtunk.

*__--__*

-         Jó reggelt fiatalok!- húzta el a függönyöket Emmet. A fény beáramlott a szobába és rögtön világos lett az eddig sötét helyen.

Háát ezt is meghoztam várjuk a komikat!

Slézi

8.fejezet

Ashley szemszöge:

Nagyon álmosan keltem a saját ágyamban. A fejemet nagyon nehéznek éreztem, úgyhogy inkább vettem, egy hideg zuhanyt, és reggelizni kezdtem. Éppen a reggeli gabonapelyhemet eszegettem mikor megcsörrent az iPhonom.

-  Halló, itt Ashley – szóltam a telóba.

-  Szia Ash! – hallottam Alice hangját a vonal túlsó feléről.

-  Szia! Mizu? – elképzelni se tudtam miért hívott.

-  A csajokkal bemennénk plázázni a városba, van kedved velünk jönni?

-  Ööö… Végül is miért ne? – válaszoltam.

-  Oké, akkor gyere ki mert itt állunk a házad előtt, és Rosalie nagyon fél hogy elviszik a toppot-amit nemrég kinézet magának – kiabált még egy sort Alice aztán lecsapta a kagylót. Én ijedten kinéztem az ablakon, és tényleg: Alice kocsija kint állt a felhajtón, és nekem integettek, hogy menjek ki.  Én gyorsan felkaptam egy tűrhető kinézetű farmert, előszedtem a táskámat, és kiszaladtam a kocsihoz.

-  Helló – köszöntem és bevágódtam az anyósülésre.

-  Szia.

-   Helló. Na csajok, most pedig meg sem állunk a plázáiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiig – kiáltott Alice, és az egyik kezét kidugta az ablakon. Ez csaj rettenetesen hiperaktív…

*

-          Esme, az a póló olyan, mint amilyet a ’70-es években hordtak – mondtam neki. Egy nagyon menő butikban voltunk nem is értettem, hogy került ide ez a darab. Esme nevetve visszatette a fogasra.

-          Szerinted is? – nevetett. Éppen bekapcsolódtam volna a nevetésbe mikor valaki megfogott, és betuszkolt egy próbafülkébe. Mire felfogtam volna mi történt, már egy csomó farmer, szoknya, naci és egyéb kiegészítő hullot a nyakamba.

-          És ez is a te méreted – koronázta meg Alice a kupacomat.

-          Alice… Nekem erre a sok mindenre nincs pénzem. Én nem vagyok olyan gazdag, mint te! – hánytam mindent a szemére.

-          Nyugi, nekem van. Ez lesz az összevont ajándék az összes olyan szülinapodra, amire nem hívtál meg – magyarázta. Olyan cuki szemekkel nézett rám hogy az sok volt. Rosalie kimondta azt amit én is abban a pillanatban:

-          Alice, te javíthatatlan vagy!- nevettünk Rosalie-val, majd a később csatlakozó Esme is velünk nevetett.

7/2.fejezet

7/2. fejezet

-         Anya, ismerős illatot érzek!- hallottam meg David hangját az előszobából. Besétált hozzánk és nyomott egy puszit a homlokomra.

-         Szia!- ő csak biccentett és leült.

-         Szóval látom meséltél neki- húzta félre a száját. Esme-vel már kezdtünk megnyugodni én letöröltem a könnycseppeket az arcomról.

-         Most, hogy mindenki kisírta magát én átmennék Lucy-hoz!- vigyorgott. A névre nagyon mérges lettem.

-         Ki? Lucy az osztály „mindenkinek kellő lány”, hát persze én ide jövök, hogy megvigasztaljalak te meg itt, lelépsz vele!- ordítoztam vele. Lucy egy új félvér lány a suliba. Nagyon sokat lógtak együtt, ami engem idegesített.

-         Félre érted, Lucy Nessi legjobb barátnője volt, és szegény nagyon maga alatt van- szólt lágyan David.

-         Óh, istenem én hülye!- szaladtam fel Rosalie szobájába, de nem kellett volna. Emmet éppen vetkőztette feleségét, én halkan becsuktam az ajtót majd egy üres és poros szoba szerűségbe tévedtem. Lerogytam egy koszos padra. Sokáig lehettem ott, mivel ha jól láttam, akkor már sötét volt.

-         Ashley, már 3 órája ott vagy bent, gyerek ki!- sóhajtott kint David- Én nem haragszom, csak gyere, ki ne akard, hogy betörjem az ajtót- viccelődött. Lassan felálltam majd kinyitottam és beleugrottam az ölébe. A földszintről nevetés hallatszott.

-         Ash, nincs kedved megnézni a kedvenc filmem?- suttogta a nyakamhoz, én erre halkan felnyögtem majd tátogtam egy igent majd már David szobájában voltunk. Lefektette az ágyra majd másodpercek múlva már néztük a filmet. Én fejemet mellkasára helyeztem még ő az egyik kósza tincsemmel játszott.

David szemszöge:

Ashley halkan szuszogott mellkasomon, mire én csak néztem és mosolyogtam rajta. Ááá- ásítottam, de álmos vagyok…

*-*

7/1. fejezet

-          Figyelj Ash! Esme szeretné, ha ma átjönnél hozzánk, mert David nagyon ki van borulva, hogy véletlenül megütött. Esme el akarja mesélni David múltját. Át tudsz jönni? – kérdezte Rosalie kicsit szomorú képpel. Nem tudom miért, de nagyon kedvelem ezt a lányt. És fúrta az oldalamat a kíváncsiság David múltját illetően. Úgyhogy ezt feleltem:

-          Hát persze! – válaszoltam, és még szívesen beszélgettem volna vele, de ekkor egy hang szólalt meg a hátam mögül. Rosalie arca erős fintorba torzult, majd sarkon fordult és elment.

-          Ehhem, ehhem – köhögött Emily. Aztán így szólt: – Idefigyelj! Justin mindenkinek azt terjeszti, hogy tegnap együtt mentetek bowling-ozni. Tudod, hogy nekem mennyire tetszik! Elegem van belőled! – kiáltott.

-          Na, elég volt Emily! Eddigi „barátságunk” abból állt, hogy a csicskásod voltam! Kis korunkban vittem a táskádat, amikor nagyobbak lettünk elvittem helyetted a balhét! Tudod mit?- mondtam idegesen. Nem kérek belőled! – feleltem neki, azzal faképnél hagytam. Berobogtam az iskolába, de közben végig magamon éreztem Emily tekintetét.

*

-          Szervusz Ash! – üdvözölt Rosalie – gyere be!- vezetett befelé a gyönyörű házba.

-          Szia Rosi! És szia Esme! – üdvözöltem őt is. A kanapén ült kezében egy képpel. A kép két gyermeket ábrázolt: egy fiút és egy kislányt. Körülbelül öt évesek voltak. Mindkettejüknek barnás haja volt, és kellemes arcuk. Nagyon aranyosak voltak együtt. Valószínűleg ikrek voltak, mert szakasztott másai voltak egymásnak. A két gyermek a Cullenék kertjében ült, és pitypangokat fújtak. A fiú arca teljesen olyan volt, mint Davidé. Töprengésemből Esme riasztott fel:

-          A képet nézed? Ők az unokáim: David és Nessi.  Ülj le és mindent elmesélek – leültem, bár nem értettem semmit. Két unoka? Akkor én miért nem ismerem ezt a Nessit?

-          Ezt nem értem. Elmesélnéd? – kérdeztem, bár fölösleges volt, mert Esme már nyitotta a száját.

-          Hát persze. Tudod David Edward és Bella gyereke. Nos, Davidnek egy ikertestvére is született: Nessi- valyon miért nem mesélt róla soha Dav?- Nagyon szerették egymást testvérek és egyben legjobb barátok voltak. Azonban egy szörnyű napon, amikor Nessi a sziklán játszott, lezuhant. Mivel nem teljesen vámpír, csak félvér, ő nem hallhatatlan. Meghalt, és David teljesen összetört. Nem szólt egy szót sem csak meredt maga elé. Azért küldtük őt iskolába, hogy barátokat szerezzen. És a bálon megismert téged. Ezek után felépült. Végre nevetett!- mosolygott- Olyat értél el, amit még senki sem! Miután a bowlingos baleset történt és megharagudtál rá, megint olyan lett a természete, mint Nessi halála után. Kérlek, békülj ki vele! – ért Esme a történet végére mire együtt zokogtunk. Az én arcomat akkora már ellepték a könnyek. Éppen azon töprengtem mit mondjak, amikor kivágódott az ajtó…

6/2.fejezet

6/2. fejezet

Letettem a kezembe lévő golyót majd, kettejük közé rohantam, de már késő volt, mert David akkor akart ütni még egyet, de így az én arcomat érte az ütés, felsikítottam majd, a közeli székre rogytam, borzasztóan hasogatott a fejem, nagyon fájt. Ahogy láttam Justin azóta már elhúzta a csíkot így a pályán már csak ketten voltunk. Hamarosan Alice, Jazz, Emmet, Rosalie, Edward és Bella jelentek meg.

-Szi, sziasztok!- dadogtam zavaromban. Rosalie és Jazz rögtön mellém jöttek. Edward és Bella a fiúkat szidták, Alice és Emmet nyugtatni próbáltak. Majd fél óra múlva Em, felkapott és kivitt egy puha tetejű kocsiba, ami Rosalie volt. Befektetett hátra így elfoglaltam két helyet, Alice beült előre majd a következő másodper múlva már hideg karokat éreztem hátrafordítottam sajogó fejemet és David ölébe ültem. Intettem majd kényelembe helyeztem magam.

-         Alice! Jazz, Edward, Bella és Rosalie hol vannak?- kérdeztem halk hangon.

-         Ők, sétálnak- suttogta a fülembe Dav. Hideg leheletébe bele borzongtam. Biccentettem majd, az ablakon néztem az elsuhanó fák foltjait.

-         Hova is megyünk?- érdeklőttem. Emmet hátra fordult:

-         Haza megyünk, elviszünk apuhoz- kuncogott.

-         Nem, kell, rakjatok itt ki köszönöm, majd holnap találkozunk, ki alszom magam és nem lesz semmi bajom!- vitatkoztam erőtlenül, és hirtelenül nagyot fékeztünk: ennek köszönhetően bevertem a fejemet.

-         Köszi!- mondtam élesen. Kimásztam David öléből majd kinyitottam az ajtót és lassan beballagtam, mire visszafordultam már a kocsinak nyoma se volt. Bementem és lerogytam a kanapéra, majd hallottam, ahogy Rosalie kocsija megáll (azért rossz lehet nekik, hogy ilyen közel laknak hozzám és még is „sokat kellet menniük”) és a nagy ám nagyon dühös medve kiszáll belőle. Jazz, ha minden igaz, akkor elment vadászni feleségével és David-el. Edward és Bella hazautaznak és a szülők pedig hallgatják Emmet dühös beszédét. Ááá, holnap nincs kedvem suliba menni!- kiáltottam magamban- De muszáj L. Pár perc múlva elaludtam.

*-*

Reggelre már nem fájt a fejem hála a farkas képességnek, felöltöztem majd beszálltam a kocsimba és elindultam, jaj, a fenébe még 1 óra mire becsöngetnek. Lassan haladtam de, így is közel volt a suli. Leparkoltam majd kinyílt az ajtó. Kellemes meglepetés volt nem is gondoltam még rá, megpuszilt majd így szólt.

Sziasztok, hát itt van, remélem, tetszet, várjuk a komikat! Puszii: Slézi

6/1. fejezet

Ashley szemszöge másnap a suliban:
Pont a csöngő pillanatában ültem le. Tegnap a mozi nagyon szuper volt, de az egyik félelmetes résznél magamra borítottam a kukoricát. David csak nevetett, én meg nagyon vörös lettem. De aztán nevetve felettük a földről...
- Ashley Coll - mondta a tanár. Mi van? Ja persze! A dolgozat. Kimentem a tanári asztalhoz, de amikor rápillantottam a kinyomtatott dolgozatra, elakadt a lélegzetem. Egyest kaptam. Én? Nekem még soha nem volt ötösnél rosszabb jegyem. Aztán rájöttem hogy tegnap csak sebtében írtam meg a dolgozatot, miután David elment.
- Coll kisasszony, nagyot csalódtam magában. Maga volt a példatanuló. Ez rontott a jegyén. Még egy ilyen és annak meg lesz a böjtje! - mondta szigorúan Miss Pocket, a matektanárnő.

*

- Jajj, Kiskutyus, ne lógasd az orrod - vigasztalt David. Mivel farkas vagyok, egy ideje " Kiskutyus"-nak hív- Az segítene rajtad ha ma elmennénk bowling-ozni? - kérdezte. Még egy randi? NANÁ!

- Hát persze! - válaszoltam.

*

- Szia Kiskutyus! - köszönt David, és olyat tett, ami miatt elfelejtettem az egyesemet. Adott egy puszit a számra. Vörösebb lettem, mint a kezemben tartott piros bowling golyó. 

- Na, gyere, te kezdesz - fogta meg a kezem és a pálya felé vezetett. Nekifutottam és taroltam. Mögöttem valaki felkiáltott:

- Ügyes vagy " Kiskutyus"- mondta Justin.

- Fogd be te gyökér - válaszolt David.

- Én gyökér? És te ki vagy? David cica??? - kérdezte gúnyosan Justin. Ez végzetes hiba volt. David lekevert neki egyet...

Slézi hamarosan hozza a másik részt!

5. fejezet

-         Emmet, engedd el szegényt!- dorgálta Esme fiát. Lassan elengedett majd rám nyújtotta a nyelvét.

-         Még visszakapod- sziszegtem játékosan a fogaim között, majd leültem David mellé. Pár másodpercig csak néztem a gyönyörű arcát, majd neki fogtam a mennyei lakomának, ami nem volt más, mint: krumpli leves, rántott sajt és gesztenyepüré, nyami a kedvenceim. Gyorsan én is megettem az adagomat, majd felálltam.

-         Ööö, már későre jár, én nem akarok zavarni, szóval akkor, sziasztok!- intettem majd, ki felé vettem az irányt. Már majdnem átváltoztam, de valaki megfogta a kezemet.

-         Mit szólnál, ha holnap eléd mennénk, kocsival?- kérdezte félénken Ros. Pont ő?

-         Háát, persze oké, én azt hittem, hogy Alice, Esme és David-nek jövök be csak!- motyogtam.

-         Tudod, amikor vámpír lettem és legyőztem a vért akkor nagyon szerettem volna gyerekeket, de nekem nem lehetett, és akkor jött Bella- sóhajtott- neki született egy gyereke David, akivel különleges kapcsolatunk van, és én mindenkitől meg szeretném védeni, mint, mint, a saját fiamat- zokogott a végére. Mire észbe kaptam volna már Emmet állt előttem és dühösen nézett rám:

-         Mi a fenét csináltál, te?- nem válaszoltam csak átváltoztam és elfutottam La Push-ba.

-         Hol voltál?- kérdezte Jacob. Jaj, már csak ő kell nekem, pont, aki szerelmes belém.

-         Semmit! Csak elköltözök innen, meguntam így a Cullen-ék melletti erdőbe megyek!- mondtam majd összepakoltam a cuccaimat kölcsön kértem Sam teherautóját és felpakoltam az ágyam és a kedvenc fotelemet majd kihordtam a bőröndöket majd beszálltam és elhajtottam ahhoz a házhoz, amit nem rég találtam Cullen-ék közelében. Nem volt rossz állapotban csak ki kell festeni, berendezni és be is költözhetek. Nem is tudom honnan jött ez a terv, de biztos jó lesz. Megérkeztem- juhéééé! Lepakoltam a holmiaimat majd a hozott festékkel kifestettem, felraktam díszeket, a padlót is megcsináltam, majd kitakarítottam. Egy emeletes nagy fürdővel, nappalival, hálószobával, konyhával, egy hatalmas gardróbbal állt a mostantól saját házam. Helyet foglaltam az egyik fotelben majd néztem a tévét, pár perc múlva kopogtak az ajtón: Emmet, és Edward!

-         Sziasztok!- nyitottam az ajtót. Gyorsan elrejtettem a szagomat, majd kérdően néztem rájuk. Nem engedtem be őket, vagy is Edward-ot beengedtem volna de Em-et…

-         Üdv szomszéd!- intett Ed- Emmet bocsánatot szeretne kérni, amiért tuskó volt veled!- nevetett.

-         Bocsánat, én azt hittem, hogy bántottad Rosalie-t- nézett rám bűnbánóan.

-         Nem, baj… nos, bejöttök, vagy- de nem tudtam be fejezni, mert valaki hátulról befogta a szemem.

-         Szia, cica- köszönt David. Megfogtam a kezét majd lefejtettem a szememről, majd megfordultam.

-         Szia!- nézetem rá. Nagyon jól nézett ki egy fekete pólót viselt, amin átlátszódott az izmos teste. Rám mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-         Szóval mihez lenne kedved?- nézetem ré pipacs vörösen.

Rosalie szemszöge, kicsit visszább:

-         Emmet, nem csinált semmit Ashley!- mondtam élesen az ölébe.

-         De te sírtál- nézett rám azzal a gyönyörű szemeivel. Nem tudtam rá haragudni így csak megcsókoltam, majd kiszálltam öleléséből.

-         Én sajnálom, elmegyek hozzá és bocsánatot kérek tőle!- pattogott szerelmem. Én csak nevettem rajta, majd visszamentünk a házba.

-         Ide fog költözni, a közelünkben Ashley!- pattogott Alice. De jó- most tényleg örültem neki, hisz így David-el  többet találkozhat.

-         Rose baby megyünk!- kiáltott Emmet, majd már Edward-dal ott se voltak.

Ashley szemszöge:

-         Mondjuk, nézhetnénk egy filmet a TE- nyomta meg a te szót- szobádban!- kacérkodott velem.

-         Talán itt kényelmesebb, lenne, mit nézzünk?- kérdeztem.

-          Hát van egy új film. Az a címe hogy A negyedik. Hallottál már róla? – kérdezte.

-          Igen hallottam, de azt még a moziban sem mutatták be! - kiáltottam.

-          Hát igen. De van egy haverom, aki a mozinál dolgozik, és az a dolga hogy megnézze a filmeket, nehogy legyen benne valami hiba. Na, szóval a filmeket néha kiírja nekem DVD-re – magyarázta.

-          Oké. És itt a film? – kérdeztem, és ő bólintott. Volt egy olyan érzésem hogy Alice ezt már elmondta Davidnek – Akkor vedd elő, én meg pattogtatok kukoricát.

*

Pár perc múlva már takarókkal és kukoricával felszerelkezve bekucorodtunk a TV elé.