6/2.fejezet

6/2. fejezet

Letettem a kezembe lévő golyót majd, kettejük közé rohantam, de már késő volt, mert David akkor akart ütni még egyet, de így az én arcomat érte az ütés, felsikítottam majd, a közeli székre rogytam, borzasztóan hasogatott a fejem, nagyon fájt. Ahogy láttam Justin azóta már elhúzta a csíkot így a pályán már csak ketten voltunk. Hamarosan Alice, Jazz, Emmet, Rosalie, Edward és Bella jelentek meg.

-Szi, sziasztok!- dadogtam zavaromban. Rosalie és Jazz rögtön mellém jöttek. Edward és Bella a fiúkat szidták, Alice és Emmet nyugtatni próbáltak. Majd fél óra múlva Em, felkapott és kivitt egy puha tetejű kocsiba, ami Rosalie volt. Befektetett hátra így elfoglaltam két helyet, Alice beült előre majd a következő másodper múlva már hideg karokat éreztem hátrafordítottam sajogó fejemet és David ölébe ültem. Intettem majd kényelembe helyeztem magam.

-         Alice! Jazz, Edward, Bella és Rosalie hol vannak?- kérdeztem halk hangon.

-         Ők, sétálnak- suttogta a fülembe Dav. Hideg leheletébe bele borzongtam. Biccentettem majd, az ablakon néztem az elsuhanó fák foltjait.

-         Hova is megyünk?- érdeklőttem. Emmet hátra fordult:

-         Haza megyünk, elviszünk apuhoz- kuncogott.

-         Nem, kell, rakjatok itt ki köszönöm, majd holnap találkozunk, ki alszom magam és nem lesz semmi bajom!- vitatkoztam erőtlenül, és hirtelenül nagyot fékeztünk: ennek köszönhetően bevertem a fejemet.

-         Köszi!- mondtam élesen. Kimásztam David öléből majd kinyitottam az ajtót és lassan beballagtam, mire visszafordultam már a kocsinak nyoma se volt. Bementem és lerogytam a kanapéra, majd hallottam, ahogy Rosalie kocsija megáll (azért rossz lehet nekik, hogy ilyen közel laknak hozzám és még is „sokat kellet menniük”) és a nagy ám nagyon dühös medve kiszáll belőle. Jazz, ha minden igaz, akkor elment vadászni feleségével és David-el. Edward és Bella hazautaznak és a szülők pedig hallgatják Emmet dühös beszédét. Ááá, holnap nincs kedvem suliba menni!- kiáltottam magamban- De muszáj L. Pár perc múlva elaludtam.

*-*

Reggelre már nem fájt a fejem hála a farkas képességnek, felöltöztem majd beszálltam a kocsimba és elindultam, jaj, a fenébe még 1 óra mire becsöngetnek. Lassan haladtam de, így is közel volt a suli. Leparkoltam majd kinyílt az ajtó. Kellemes meglepetés volt nem is gondoltam még rá, megpuszilt majd így szólt.

Sziasztok, hát itt van, remélem, tetszet, várjuk a komikat! Puszii: Slézi