2011. február 24., csütörtök

8.fejezet

Ashley szemszöge:
Nagyon álmosan keltem a saját ágyamban. A fejemet nagyon nehéznek éreztem, úgyhogy inkább vettem, egy hideg zuhanyt, és reggelizni kezdtem. Éppen a reggeli gabonapelyhemet eszegettem mikor megcsörrent az iPhonom.
-  Halló, itt Ashley – szóltam a telóba.
-  Szia Ash! – hallottam Alice hangját a vonal túlsó feléről.
-  Szia! Mizu? – elképzelni se tudtam miért hívott.
-  A csajokkal bemennénk plázázni a városba, van kedved velünk jönni?
-  Ööö… Végül is miért ne? – válaszoltam.
-  Oké, akkor gyere ki mert itt állunk a házad előtt, és Rosalie nagyon fél hogy elviszik a toppot-amit nemrég kinézet magának – kiabált még egy sort Alice aztán lecsapta a kagylót. Én ijedten kinéztem az ablakon, és tényleg: Alice kocsija kint állt a felhajtón, és nekem integettek, hogy menjek ki.  Én gyorsan felkaptam egy tűrhető kinézetű farmert, előszedtem a táskámat, és kiszaladtam a kocsihoz.
-  Helló – köszöntem és bevágódtam az anyósülésre.
-  Szia.
-   Helló. Na csajok, most pedig meg sem állunk a plázáiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiig – kiáltott Alice, és az egyik kezét kidugta az ablakon. Ez csaj rettenetesen hiperaktív…
*
-          Esme, az a póló olyan, mint amilyet a ’70-es években hordtak – mondtam neki. Egy nagyon menő butikban voltunk nem is értettem, hogy került ide ez a darab. Esme nevetve visszatette a fogasra.
-          Szerinted is? – nevetett. Éppen bekapcsolódtam volna a nevetésbe mikor valaki megfogott, és betuszkolt egy próbafülkébe. Mire felfogtam volna mi történt, már egy csomó farmer, szoknya, naci és egyéb kiegészítő hullot a nyakamba.
-          És ez is a te méreted – koronázta meg Alice a kupacomat.
-          Alice… Nekem erre a sok mindenre nincs pénzem. Én nem vagyok olyan gazdag, mint te! – hánytam mindent a szemére.
-          Nyugi, nekem van. Ez lesz az összevont ajándék az összes olyan szülinapodra, amire nem hívtál meg – magyarázta. Olyan cuki szemekkel nézett rám hogy az sok volt. Rosalie kimondta azt amit én is abban a pillanatban:
-          Alice, te javíthatatlan vagy!- nevettünk Rosalie-val, majd a később csatlakozó Esme is velünk nevetett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése