7/2. fejezet
- Anya, ismerős illatot érzek!- hallottam meg David hangját az előszobából. Besétált hozzánk és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Szia!- ő csak biccentett és leült.
- Szóval látom meséltél neki- húzta félre a száját. Esme-vel már kezdtünk megnyugodni én letöröltem a könnycseppeket az arcomról.
- Most, hogy mindenki kisírta magát én átmennék Lucy-hoz!- vigyorgott. A névre nagyon mérges lettem.
- Ki? Lucy az osztály „mindenkinek kellő lány”, hát persze én ide jövök, hogy megvigasztaljalak te meg itt, lelépsz vele!- ordítoztam vele. Lucy egy új félvér lány a suliba. Nagyon sokat lógtak együtt, ami engem idegesített.
- Félre érted, Lucy Nessi legjobb barátnője volt, és szegény nagyon maga alatt van- szólt lágyan David.
- Óh, istenem én hülye!- szaladtam fel Rosalie szobájába, de nem kellett volna. Emmet éppen vetkőztette feleségét, én halkan becsuktam az ajtót majd egy üres és poros szoba szerűségbe tévedtem. Lerogytam egy koszos padra. Sokáig lehettem ott, mivel ha jól láttam, akkor már sötét volt.
- Ashley, már 3 órája ott vagy bent, gyerek ki!- sóhajtott kint David- Én nem haragszom, csak gyere, ki ne akard, hogy betörjem az ajtót- viccelődött. Lassan felálltam majd kinyitottam és beleugrottam az ölébe. A földszintről nevetés hallatszott.
- Ash, nincs kedved megnézni a kedvenc filmem?- suttogta a nyakamhoz, én erre halkan felnyögtem majd tátogtam egy igent majd már David szobájában voltunk. Lefektette az ágyra majd másodpercek múlva már néztük a filmet. Én fejemet mellkasára helyeztem még ő az egyik kósza tincsemmel játszott.
David szemszöge:
Ashley halkan szuszogott mellkasomon, mire én csak néztem és mosolyogtam rajta. Ááá- ásítottam, de álmos vagyok…
*-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése