- Figyelj Ash! Esme szeretné, ha ma átjönnél hozzánk, mert David nagyon ki van borulva, hogy véletlenül megütött. Esme el akarja mesélni David múltját. Át tudsz jönni? – kérdezte Rosalie kicsit szomorú képpel. Nem tudom miért, de nagyon kedvelem ezt a lányt. És fúrta az oldalamat a kíváncsiság David múltját illetően. Úgyhogy ezt feleltem:
- Hát persze! – válaszoltam, és még szívesen beszélgettem volna vele, de ekkor egy hang szólalt meg a hátam mögül. Rosalie arca erős fintorba torzult, majd sarkon fordult és elment.
- Ehhem, ehhem – köhögött Emily. Aztán így szólt: – Idefigyelj! Justin mindenkinek azt terjeszti, hogy tegnap együtt mentetek bowling-ozni. Tudod, hogy nekem mennyire tetszik! Elegem van belőled! – kiáltott.
- Na, elég volt Emily! Eddigi „barátságunk” abból állt, hogy a csicskásod voltam! Kis korunkban vittem a táskádat, amikor nagyobbak lettünk elvittem helyetted a balhét! Tudod mit?- mondtam idegesen. Nem kérek belőled! – feleltem neki, azzal faképnél hagytam. Berobogtam az iskolába, de közben végig magamon éreztem Emily tekintetét.
*
- Szervusz Ash! – üdvözölt Rosalie – gyere be!- vezetett befelé a gyönyörű házba.
- Szia Rosi! És szia Esme! – üdvözöltem őt is. A kanapén ült kezében egy képpel. A kép két gyermeket ábrázolt: egy fiút és egy kislányt. Körülbelül öt évesek voltak. Mindkettejüknek barnás haja volt, és kellemes arcuk. Nagyon aranyosak voltak együtt. Valószínűleg ikrek voltak, mert szakasztott másai voltak egymásnak. A két gyermek a Cullenék kertjében ült, és pitypangokat fújtak. A fiú arca teljesen olyan volt, mint Davidé. Töprengésemből Esme riasztott fel:
- A képet nézed? Ők az unokáim: David és Nessi. Ülj le és mindent elmesélek – leültem, bár nem értettem semmit. Két unoka? Akkor én miért nem ismerem ezt a Nessit?
- Ezt nem értem. Elmesélnéd? – kérdeztem, bár fölösleges volt, mert Esme már nyitotta a száját.
- Hát persze. Tudod David Edward és Bella gyereke. Nos, Davidnek egy ikertestvére is született: Nessi- valyon miért nem mesélt róla soha Dav?- Nagyon szerették egymást testvérek és egyben legjobb barátok voltak. Azonban egy szörnyű napon, amikor Nessi a sziklán játszott, lezuhant. Mivel nem teljesen vámpír, csak félvér, ő nem hallhatatlan. Meghalt, és David teljesen összetört. Nem szólt egy szót sem csak meredt maga elé. Azért küldtük őt iskolába, hogy barátokat szerezzen. És a bálon megismert téged. Ezek után felépült. Végre nevetett!- mosolygott- Olyat értél el, amit még senki sem! Miután a bowlingos baleset történt és megharagudtál rá, megint olyan lett a természete, mint Nessi halála után. Kérlek, békülj ki vele! – ért Esme a történet végére mire együtt zokogtunk. Az én arcomat akkora már ellepték a könnyek. Éppen azon töprengtem mit mondjak, amikor kivágódott az ajtó…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése