- Emmet, engedd el szegényt!- dorgálta Esme fiát. Lassan elengedett majd rám nyújtotta a nyelvét.
- Még visszakapod- sziszegtem játékosan a fogaim között, majd leültem David mellé. Pár másodpercig csak néztem a gyönyörű arcát, majd neki fogtam a mennyei lakomának, ami nem volt más, mint: krumpli leves, rántott sajt és gesztenyepüré, nyami a kedvenceim. Gyorsan én is megettem az adagomat, majd felálltam.
- Ööö, már későre jár, én nem akarok zavarni, szóval akkor, sziasztok!- intettem majd, ki felé vettem az irányt. Már majdnem átváltoztam, de valaki megfogta a kezemet.
- Mit szólnál, ha holnap eléd mennénk, kocsival?- kérdezte félénken Ros. Pont ő?
- Háát, persze oké, én azt hittem, hogy Alice, Esme és David-nek jövök be csak!- motyogtam.
- Tudod, amikor vámpír lettem és legyőztem a vért akkor nagyon szerettem volna gyerekeket, de nekem nem lehetett, és akkor jött Bella- sóhajtott- neki született egy gyereke David, akivel különleges kapcsolatunk van, és én mindenkitől meg szeretném védeni, mint, mint, a saját fiamat- zokogott a végére. Mire észbe kaptam volna már Emmet állt előttem és dühösen nézett rám:
- Mi a fenét csináltál, te?- nem válaszoltam csak átváltoztam és elfutottam La Push-ba.
- Hol voltál?- kérdezte Jacob. Jaj, már csak ő kell nekem, pont, aki szerelmes belém.
- Semmit! Csak elköltözök innen, meguntam így a Cullen-ék melletti erdőbe megyek!- mondtam majd összepakoltam a cuccaimat kölcsön kértem Sam teherautóját és felpakoltam az ágyam és a kedvenc fotelemet majd kihordtam a bőröndöket majd beszálltam és elhajtottam ahhoz a házhoz, amit nem rég találtam Cullen-ék közelében. Nem volt rossz állapotban csak ki kell festeni, berendezni és be is költözhetek. Nem is tudom honnan jött ez a terv, de biztos jó lesz. Megérkeztem- juhéééé! Lepakoltam a holmiaimat majd a hozott festékkel kifestettem, felraktam díszeket, a padlót is megcsináltam, majd kitakarítottam. Egy emeletes nagy fürdővel, nappalival, hálószobával, konyhával, egy hatalmas gardróbbal állt a mostantól saját házam. Helyet foglaltam az egyik fotelben majd néztem a tévét, pár perc múlva kopogtak az ajtón: Emmet, és Edward!
- Sziasztok!- nyitottam az ajtót. Gyorsan elrejtettem a szagomat, majd kérdően néztem rájuk. Nem engedtem be őket, vagy is Edward-ot beengedtem volna de Em-et…
- Üdv szomszéd!- intett Ed- Emmet bocsánatot szeretne kérni, amiért tuskó volt veled!- nevetett.
- Bocsánat, én azt hittem, hogy bántottad Rosalie-t- nézett rám bűnbánóan.
- Nem, baj… nos, bejöttök, vagy- de nem tudtam be fejezni, mert valaki hátulról befogta a szemem.
- Szia, cica- köszönt David. Megfogtam a kezét majd lefejtettem a szememről, majd megfordultam.
- Szia!- nézetem rá. Nagyon jól nézett ki egy fekete pólót viselt, amin átlátszódott az izmos teste. Rám mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Szóval mihez lenne kedved?- nézetem ré pipacs vörösen.
Rosalie szemszöge, kicsit visszább:
- Emmet, nem csinált semmit Ashley!- mondtam élesen az ölébe.
- De te sírtál- nézett rám azzal a gyönyörű szemeivel. Nem tudtam rá haragudni így csak megcsókoltam, majd kiszálltam öleléséből.
- Én sajnálom, elmegyek hozzá és bocsánatot kérek tőle!- pattogott szerelmem. Én csak nevettem rajta, majd visszamentünk a házba.
- Ide fog költözni, a közelünkben Ashley!- pattogott Alice. De jó- most tényleg örültem neki, hisz így David-el többet találkozhat.
- Rose baby megyünk!- kiáltott Emmet, majd már Edward-dal ott se voltak.
Ashley szemszöge:
- Mondjuk, nézhetnénk egy filmet a TE- nyomta meg a te szót- szobádban!- kacérkodott velem.
- Talán itt kényelmesebb, lenne, mit nézzünk?- kérdeztem.
- Hát van egy új film. Az a címe hogy A negyedik. Hallottál már róla? – kérdezte.
- Igen hallottam, de azt még a moziban sem mutatták be! - kiáltottam.
- Hát igen. De van egy haverom, aki a mozinál dolgozik, és az a dolga hogy megnézze a filmeket, nehogy legyen benne valami hiba. Na, szóval a filmeket néha kiírja nekem DVD-re – magyarázta.
- Oké. És itt a film? – kérdeztem, és ő bólintott. Volt egy olyan érzésem hogy Alice ezt már elmondta Davidnek – Akkor vedd elő, én meg pattogtatok kukoricát.
*
Pár perc múlva már takarókkal és kukoricával felszerelkezve bekucorodtunk a TV elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése