Az illatot kerestem. Miközben kerestem, leejtettem a táskámat.
- Szia, gondolom ez a tied!- lépett elém az új diák. Felnéztem rá, a lélegzetem is elállt. Ez az illat mámorba ejtő. Különös minden olyan tökéletesnek látszott rajta. DE HISZ EZ FÉLVÉR.
- Köszönöm, szia Ashley Coll vagyok, te pedig…- jaj hogy is hívják? Andrew nem ö Charlie vagy Tom?
- David Cullen vagyok!- szólalt meg gyönyörű hangján- Nincs kedved táncolni?- kérdezte. Bólintottam és bevezettet a táncparkett közepébe.
1 óra múlva:
- Szóval, hány éves is vagy?- kérdeztem.
- 18 te pedig, 17 éves, vagy de még is egy osztályba vagyunk, ez hogy lehet?- nézett rám kérdőn azzal a gyönyörű szemeivel.
- Hát, tavaly léphettem egy évet, de emiatt mindenki cikizett kivéve a falk vagy is Emily!
- - Nincs kedved leülni?- kérdezte David. Igen - mondtam kifulladva.
- Szóval Ashley a neved igaz? – kérdezte félénken David.
- Igen, de Ash-nek is hívhatsz – válaszoltam.
- Szóval… Te farkas vagy ugye?
- Igen. Te meg vámpír. A szaglásom segítségével találtalak meg. De nincs olyan erős vámpírszagod, mint a többieknek. Ez miért van? – kérdeztem, mert ezt nem értettem.
- Félvér vagyok. Édesanyám ugyan már vámpír, de a szülésemnél még ember volt. Apám pedig már nagyon rég vámpír – hangzott a felelet. – És a te szüleid?
- Meghaltak… Én is haldoklottam, de a helyi falka úgy döntött értékes farkas lehetek, és megmentettek. Azóta egyedül élek az erdő mellet. – és ezek után dőltek belőlem szavak. Mindent elmondtam ennek a fiúnak, akit körülbelül két órája ismerek. Elmondtam neki, hogy milyen álmaim vannak, miken mentem keresztül. És ő végig hallgatott. A bálnak azonban hamarosan vége lett.
- Nos, a bálnak vége. Akkor… Hát jó volt beszélgetni – mondta David, és felállt. – Akkor hát… Szervusz.
- Szia – mondtam szűkszavúan és már közeledtem a kijárat felé. Ekkor azonban egy jég hideg kezet éreztem a vállamon. Megfordultam. David állt mögöttem.
- Ööö… Arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnénk moziba, vagy kirándulni, vagy valami ilyesmi… - ajánlotta fel.
- Oké szívesen – válaszoltam, és a gyomrom ugrott egy hátra szaltót. Magamat is meglepett gyomrom ily furcsa viselkedése. Kábultam néztem előre és úgy bandukoltam haza. Egyszer csak megálltam és majdnem elájultam. Nem az nem lehet… Vagy igen? És mi van, ha igen. Vagy nem? De igen. Sőt biztos. De hogyan? Mindenesetre egy dolog biztos. David bevésődött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése