9/1.fejezet

9/1. fejezet

Gyorsan felpróbáltam a ruhákat majd bele tettem a kosarunkba őket.

-         Alice, elmegyek, veszek, magamnak innivalót mindjárt jövök!- kiáltottam be a mellettem lévő fülkébe. Csak a látszat kedvéért kiáltottam, majd kisiettem a boltból. A szembe lévő boltba, ha jól látom, akkor lehetett kapni vizet.

-         Jó napot egy szénsavmentes vizet kérnék!- kértem a velem egy idős fiút a pult mögül.

-         Rendben kis csaj- adta a kezembe. Gyorsan kifizettem majd, az egyik padra leültem, és megcsörrent a telefonom: David.

-         Szia, Ashley, hogy vagy?- érdeklődött kedvesen.

-         Szia, háááát Alice javíthatatlan viszont mérgesen- durciztam- Igazán rossz volt otthon ébredni, EGYEDÜL!

-         Bocsánatért esedezem hölgyem, de hidd el így jobban jártál, különben most egy nagyon mini valamiben lennél, bár én nem bánnám- tűnődött el.

-         Mr. Cullen a bocsánatát elfogadom!- mentem bele a játékba- De mondja el az igazi okát, hogy kezébe vette a készüléket és tárcsázta számomat?!

-         Vacsi nálunk mire haza értek elkészítem a specialitásomat, szerintem ízleni fog, kegyednek, most viszont leteszem, mert akkor készülődök, szia, akkor este!- nem várta meg a válaszomat, tipikus- gondoltam. Visszasétáltam abba a boltba ahol az előbb voltunk, éppen a kasszánál fizettek. Intettem Rosalie-nak mire mondott valamit testvérének és mellém sietett.

-         Szia, hallottam David hozta a formáját- kuncogott.

-         Igen, viszont ha nem baj, akkor haza mennék rendbe szedni magam, viszont nem tudom, melyik ruhámat vegyem fel- gondolkoztam.

-         Azt csak bízd rám, és a sminkedet is, ha kész vagy akkor gyere fel rögtön a mi szobánkba és majd én, megcsinállak, max később megyek a vadászatra!- magyarázott Ros.

-         Ó, köszönöm, szia, Alice- köszöntem az újjonan jötnek.

-         Tudom, de ez csak egy fél vásárlás volt, nem úszod meg a többit!- mosolygott ördögien.

-         Ha 20 szatyor fél, akkor mennyi az egész?- kérdeztem viccesen majd megöleltem őket megfogtam a cuccaimat, fogtam egy taxit és hazamentem. Otthon kipakoltam a ruháimat és kiválasztottam egy kényelmes farmert, egy laza pólót és elindultam zuhanyozni leraktam a ruhákat, megnyitottam a csapot és élveztem, ahogy a meleg vízáramként érinti a bőrömet. Percekig zuhanyoztam majd kiléptem felvettem az általam választott ruhát, és kisuhantam az erdőbe és meg sem álltam Rosalie-k ablakához, felugrottam és leültem egy székre, szerencsére már akkor elrejtettem az illatomat mikor elindultam így David nem tudhatja, hogy itt vagyok, intettem Rosalie-nek és elkezdte csinálni a hajamat, lassan Alice is beérkezett és ő a sminkemet kezdte el készítgetni. Fél óra múlva egy meseszép ruhát is kaptam, amibe gyorsan belebújtam eltátogtam nekik egy köszönöm, pár puszi majd halkan próbáltam lépkedni lefelé, meglepetést szerezve David-nek. Háta mögé lopództam és befogtam a kezemmel a szemét.

-         Ashley!- fogta meg kezeimet, majd lassan de szenvedéllyel megcsókolt. A szívem vadul dübörgött, mire David felnevetett.

-         Azért jó érzés ezt hallani, amúgy a lányok kitettek magukért nagyon csini vagy!- nevetett elismerően.

-         Köszönöm!- mondtam majd leültem az asztalhoz. Fél óra múlva már teli szájjal beszélgettünk:

-         Szóval akkor te Forks-ba születtél-kezdtem.

-         Igen, és te is- mosolygott minden tudóan. Én az utolsó falatot is megettem a tányéromról mikor, kivágódott az ajtó és Esme szaladt be rajta.

-         Sziasztok, bocsánat elfelejtettem!- nézett szégyenlősen ránk és már itt se volt. David összenéztünk és elnevettük magunkat. A vacsora után leültünk a nappaliba és az eddigi életünket veséztük ki, mikor hirtelen témát váltott:

-         Figyu, azon gondolkoztam, hogy nálunk aludhatnál, semmi komoly csak egy idegen vámpír járkál erre felé és biztonságba szeretnélek tudni!- mondta félősen. Én habozva, de bólintottam:

-         De csak akkor, ha én aludhatok a francia ágyon- nyújtottam rá a nyelvemet.

-         Ó, semmi akadálya, hiszen én is ott alszok- vigyorgott. Aztán elmeséltem neki, hogy egy a baj, hogy nem hoztam váltó ruhát, mire megoldotta azzal, hogy ad egy pólót nekem.

-         Akkor én most szépen elmegyek zuhanyozni!- és elindultam egy törölközővel a kezemben. Beléptem lezuhanyoztam leszedtem a tonna festéket magamra vettem David pólóját mely a combom közepéig ért egy Alice-től kölcsön vett bugyit és kiléptem. David elmosolyodott majd ő is bement lezuhanyozni, én addig szétnéztem a szobájába. Sok fotó volt a szobájában hol egy lányt, ha minden igaz Nessi-t, hol az egész családot hol pedig David-et ábrázolták a képek, majd valaki hátulról átfogta a derekamat, és rárakta a fejét az enyémre.

-         Hát itt az én kis családom!- mélázott el.

-         Azért annyira nem kicsi!- nevettem, majd pár perc múlva bedőltünk az ágyba és elaludtunk.

*__--__*

-         Jó reggelt fiatalok!- húzta el a függönyöket Emmet. A fény beáramlott a szobába és rögtön világos lett az eddig sötét helyen.

Háát ezt is meghoztam várjuk a komikat!

Slézi

8.fejezet

Ashley szemszöge:

Nagyon álmosan keltem a saját ágyamban. A fejemet nagyon nehéznek éreztem, úgyhogy inkább vettem, egy hideg zuhanyt, és reggelizni kezdtem. Éppen a reggeli gabonapelyhemet eszegettem mikor megcsörrent az iPhonom.

-  Halló, itt Ashley – szóltam a telóba.

-  Szia Ash! – hallottam Alice hangját a vonal túlsó feléről.

-  Szia! Mizu? – elképzelni se tudtam miért hívott.

-  A csajokkal bemennénk plázázni a városba, van kedved velünk jönni?

-  Ööö… Végül is miért ne? – válaszoltam.

-  Oké, akkor gyere ki mert itt állunk a házad előtt, és Rosalie nagyon fél hogy elviszik a toppot-amit nemrég kinézet magának – kiabált még egy sort Alice aztán lecsapta a kagylót. Én ijedten kinéztem az ablakon, és tényleg: Alice kocsija kint állt a felhajtón, és nekem integettek, hogy menjek ki.  Én gyorsan felkaptam egy tűrhető kinézetű farmert, előszedtem a táskámat, és kiszaladtam a kocsihoz.

-  Helló – köszöntem és bevágódtam az anyósülésre.

-  Szia.

-   Helló. Na csajok, most pedig meg sem állunk a plázáiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiig – kiáltott Alice, és az egyik kezét kidugta az ablakon. Ez csaj rettenetesen hiperaktív…

*

-          Esme, az a póló olyan, mint amilyet a ’70-es években hordtak – mondtam neki. Egy nagyon menő butikban voltunk nem is értettem, hogy került ide ez a darab. Esme nevetve visszatette a fogasra.

-          Szerinted is? – nevetett. Éppen bekapcsolódtam volna a nevetésbe mikor valaki megfogott, és betuszkolt egy próbafülkébe. Mire felfogtam volna mi történt, már egy csomó farmer, szoknya, naci és egyéb kiegészítő hullot a nyakamba.

-          És ez is a te méreted – koronázta meg Alice a kupacomat.

-          Alice… Nekem erre a sok mindenre nincs pénzem. Én nem vagyok olyan gazdag, mint te! – hánytam mindent a szemére.

-          Nyugi, nekem van. Ez lesz az összevont ajándék az összes olyan szülinapodra, amire nem hívtál meg – magyarázta. Olyan cuki szemekkel nézett rám hogy az sok volt. Rosalie kimondta azt amit én is abban a pillanatban:

-          Alice, te javíthatatlan vagy!- nevettünk Rosalie-val, majd a később csatlakozó Esme is velünk nevetett.

7/2.fejezet

7/2. fejezet

-         Anya, ismerős illatot érzek!- hallottam meg David hangját az előszobából. Besétált hozzánk és nyomott egy puszit a homlokomra.

-         Szia!- ő csak biccentett és leült.

-         Szóval látom meséltél neki- húzta félre a száját. Esme-vel már kezdtünk megnyugodni én letöröltem a könnycseppeket az arcomról.

-         Most, hogy mindenki kisírta magát én átmennék Lucy-hoz!- vigyorgott. A névre nagyon mérges lettem.

-         Ki? Lucy az osztály „mindenkinek kellő lány”, hát persze én ide jövök, hogy megvigasztaljalak te meg itt, lelépsz vele!- ordítoztam vele. Lucy egy új félvér lány a suliba. Nagyon sokat lógtak együtt, ami engem idegesített.

-         Félre érted, Lucy Nessi legjobb barátnője volt, és szegény nagyon maga alatt van- szólt lágyan David.

-         Óh, istenem én hülye!- szaladtam fel Rosalie szobájába, de nem kellett volna. Emmet éppen vetkőztette feleségét, én halkan becsuktam az ajtót majd egy üres és poros szoba szerűségbe tévedtem. Lerogytam egy koszos padra. Sokáig lehettem ott, mivel ha jól láttam, akkor már sötét volt.

-         Ashley, már 3 órája ott vagy bent, gyerek ki!- sóhajtott kint David- Én nem haragszom, csak gyere, ki ne akard, hogy betörjem az ajtót- viccelődött. Lassan felálltam majd kinyitottam és beleugrottam az ölébe. A földszintről nevetés hallatszott.

-         Ash, nincs kedved megnézni a kedvenc filmem?- suttogta a nyakamhoz, én erre halkan felnyögtem majd tátogtam egy igent majd már David szobájában voltunk. Lefektette az ágyra majd másodpercek múlva már néztük a filmet. Én fejemet mellkasára helyeztem még ő az egyik kósza tincsemmel játszott.

David szemszöge:

Ashley halkan szuszogott mellkasomon, mire én csak néztem és mosolyogtam rajta. Ááá- ásítottam, de álmos vagyok…

*-*

7/1. fejezet

-          Figyelj Ash! Esme szeretné, ha ma átjönnél hozzánk, mert David nagyon ki van borulva, hogy véletlenül megütött. Esme el akarja mesélni David múltját. Át tudsz jönni? – kérdezte Rosalie kicsit szomorú képpel. Nem tudom miért, de nagyon kedvelem ezt a lányt. És fúrta az oldalamat a kíváncsiság David múltját illetően. Úgyhogy ezt feleltem:

-          Hát persze! – válaszoltam, és még szívesen beszélgettem volna vele, de ekkor egy hang szólalt meg a hátam mögül. Rosalie arca erős fintorba torzult, majd sarkon fordult és elment.

-          Ehhem, ehhem – köhögött Emily. Aztán így szólt: – Idefigyelj! Justin mindenkinek azt terjeszti, hogy tegnap együtt mentetek bowling-ozni. Tudod, hogy nekem mennyire tetszik! Elegem van belőled! – kiáltott.

-          Na, elég volt Emily! Eddigi „barátságunk” abból állt, hogy a csicskásod voltam! Kis korunkban vittem a táskádat, amikor nagyobbak lettünk elvittem helyetted a balhét! Tudod mit?- mondtam idegesen. Nem kérek belőled! – feleltem neki, azzal faképnél hagytam. Berobogtam az iskolába, de közben végig magamon éreztem Emily tekintetét.

*

-          Szervusz Ash! – üdvözölt Rosalie – gyere be!- vezetett befelé a gyönyörű házba.

-          Szia Rosi! És szia Esme! – üdvözöltem őt is. A kanapén ült kezében egy képpel. A kép két gyermeket ábrázolt: egy fiút és egy kislányt. Körülbelül öt évesek voltak. Mindkettejüknek barnás haja volt, és kellemes arcuk. Nagyon aranyosak voltak együtt. Valószínűleg ikrek voltak, mert szakasztott másai voltak egymásnak. A két gyermek a Cullenék kertjében ült, és pitypangokat fújtak. A fiú arca teljesen olyan volt, mint Davidé. Töprengésemből Esme riasztott fel:

-          A képet nézed? Ők az unokáim: David és Nessi.  Ülj le és mindent elmesélek – leültem, bár nem értettem semmit. Két unoka? Akkor én miért nem ismerem ezt a Nessit?

-          Ezt nem értem. Elmesélnéd? – kérdeztem, bár fölösleges volt, mert Esme már nyitotta a száját.

-          Hát persze. Tudod David Edward és Bella gyereke. Nos, Davidnek egy ikertestvére is született: Nessi- valyon miért nem mesélt róla soha Dav?- Nagyon szerették egymást testvérek és egyben legjobb barátok voltak. Azonban egy szörnyű napon, amikor Nessi a sziklán játszott, lezuhant. Mivel nem teljesen vámpír, csak félvér, ő nem hallhatatlan. Meghalt, és David teljesen összetört. Nem szólt egy szót sem csak meredt maga elé. Azért küldtük őt iskolába, hogy barátokat szerezzen. És a bálon megismert téged. Ezek után felépült. Végre nevetett!- mosolygott- Olyat értél el, amit még senki sem! Miután a bowlingos baleset történt és megharagudtál rá, megint olyan lett a természete, mint Nessi halála után. Kérlek, békülj ki vele! – ért Esme a történet végére mire együtt zokogtunk. Az én arcomat akkora már ellepték a könnyek. Éppen azon töprengtem mit mondjak, amikor kivágódott az ajtó…

6/2.fejezet

6/2. fejezet

Letettem a kezembe lévő golyót majd, kettejük közé rohantam, de már késő volt, mert David akkor akart ütni még egyet, de így az én arcomat érte az ütés, felsikítottam majd, a közeli székre rogytam, borzasztóan hasogatott a fejem, nagyon fájt. Ahogy láttam Justin azóta már elhúzta a csíkot így a pályán már csak ketten voltunk. Hamarosan Alice, Jazz, Emmet, Rosalie, Edward és Bella jelentek meg.

-Szi, sziasztok!- dadogtam zavaromban. Rosalie és Jazz rögtön mellém jöttek. Edward és Bella a fiúkat szidták, Alice és Emmet nyugtatni próbáltak. Majd fél óra múlva Em, felkapott és kivitt egy puha tetejű kocsiba, ami Rosalie volt. Befektetett hátra így elfoglaltam két helyet, Alice beült előre majd a következő másodper múlva már hideg karokat éreztem hátrafordítottam sajogó fejemet és David ölébe ültem. Intettem majd kényelembe helyeztem magam.

-         Alice! Jazz, Edward, Bella és Rosalie hol vannak?- kérdeztem halk hangon.

-         Ők, sétálnak- suttogta a fülembe Dav. Hideg leheletébe bele borzongtam. Biccentettem majd, az ablakon néztem az elsuhanó fák foltjait.

-         Hova is megyünk?- érdeklőttem. Emmet hátra fordult:

-         Haza megyünk, elviszünk apuhoz- kuncogott.

-         Nem, kell, rakjatok itt ki köszönöm, majd holnap találkozunk, ki alszom magam és nem lesz semmi bajom!- vitatkoztam erőtlenül, és hirtelenül nagyot fékeztünk: ennek köszönhetően bevertem a fejemet.

-         Köszi!- mondtam élesen. Kimásztam David öléből majd kinyitottam az ajtót és lassan beballagtam, mire visszafordultam már a kocsinak nyoma se volt. Bementem és lerogytam a kanapéra, majd hallottam, ahogy Rosalie kocsija megáll (azért rossz lehet nekik, hogy ilyen közel laknak hozzám és még is „sokat kellet menniük”) és a nagy ám nagyon dühös medve kiszáll belőle. Jazz, ha minden igaz, akkor elment vadászni feleségével és David-el. Edward és Bella hazautaznak és a szülők pedig hallgatják Emmet dühös beszédét. Ááá, holnap nincs kedvem suliba menni!- kiáltottam magamban- De muszáj L. Pár perc múlva elaludtam.

*-*

Reggelre már nem fájt a fejem hála a farkas képességnek, felöltöztem majd beszálltam a kocsimba és elindultam, jaj, a fenébe még 1 óra mire becsöngetnek. Lassan haladtam de, így is közel volt a suli. Leparkoltam majd kinyílt az ajtó. Kellemes meglepetés volt nem is gondoltam még rá, megpuszilt majd így szólt.

Sziasztok, hát itt van, remélem, tetszet, várjuk a komikat! Puszii: Slézi

6/1. fejezet

Ashley szemszöge másnap a suliban:
Pont a csöngő pillanatában ültem le. Tegnap a mozi nagyon szuper volt, de az egyik félelmetes résznél magamra borítottam a kukoricát. David csak nevetett, én meg nagyon vörös lettem. De aztán nevetve felettük a földről...
- Ashley Coll - mondta a tanár. Mi van? Ja persze! A dolgozat. Kimentem a tanári asztalhoz, de amikor rápillantottam a kinyomtatott dolgozatra, elakadt a lélegzetem. Egyest kaptam. Én? Nekem még soha nem volt ötösnél rosszabb jegyem. Aztán rájöttem hogy tegnap csak sebtében írtam meg a dolgozatot, miután David elment.
- Coll kisasszony, nagyot csalódtam magában. Maga volt a példatanuló. Ez rontott a jegyén. Még egy ilyen és annak meg lesz a böjtje! - mondta szigorúan Miss Pocket, a matektanárnő.

*

- Jajj, Kiskutyus, ne lógasd az orrod - vigasztalt David. Mivel farkas vagyok, egy ideje " Kiskutyus"-nak hív- Az segítene rajtad ha ma elmennénk bowling-ozni? - kérdezte. Még egy randi? NANÁ!

- Hát persze! - válaszoltam.

*

- Szia Kiskutyus! - köszönt David, és olyat tett, ami miatt elfelejtettem az egyesemet. Adott egy puszit a számra. Vörösebb lettem, mint a kezemben tartott piros bowling golyó. 

- Na, gyere, te kezdesz - fogta meg a kezem és a pálya felé vezetett. Nekifutottam és taroltam. Mögöttem valaki felkiáltott:

- Ügyes vagy " Kiskutyus"- mondta Justin.

- Fogd be te gyökér - válaszolt David.

- Én gyökér? És te ki vagy? David cica??? - kérdezte gúnyosan Justin. Ez végzetes hiba volt. David lekevert neki egyet...

Slézi hamarosan hozza a másik részt!

5. fejezet

-         Emmet, engedd el szegényt!- dorgálta Esme fiát. Lassan elengedett majd rám nyújtotta a nyelvét.

-         Még visszakapod- sziszegtem játékosan a fogaim között, majd leültem David mellé. Pár másodpercig csak néztem a gyönyörű arcát, majd neki fogtam a mennyei lakomának, ami nem volt más, mint: krumpli leves, rántott sajt és gesztenyepüré, nyami a kedvenceim. Gyorsan én is megettem az adagomat, majd felálltam.

-         Ööö, már későre jár, én nem akarok zavarni, szóval akkor, sziasztok!- intettem majd, ki felé vettem az irányt. Már majdnem átváltoztam, de valaki megfogta a kezemet.

-         Mit szólnál, ha holnap eléd mennénk, kocsival?- kérdezte félénken Ros. Pont ő?

-         Háát, persze oké, én azt hittem, hogy Alice, Esme és David-nek jövök be csak!- motyogtam.

-         Tudod, amikor vámpír lettem és legyőztem a vért akkor nagyon szerettem volna gyerekeket, de nekem nem lehetett, és akkor jött Bella- sóhajtott- neki született egy gyereke David, akivel különleges kapcsolatunk van, és én mindenkitől meg szeretném védeni, mint, mint, a saját fiamat- zokogott a végére. Mire észbe kaptam volna már Emmet állt előttem és dühösen nézett rám:

-         Mi a fenét csináltál, te?- nem válaszoltam csak átváltoztam és elfutottam La Push-ba.

-         Hol voltál?- kérdezte Jacob. Jaj, már csak ő kell nekem, pont, aki szerelmes belém.

-         Semmit! Csak elköltözök innen, meguntam így a Cullen-ék melletti erdőbe megyek!- mondtam majd összepakoltam a cuccaimat kölcsön kértem Sam teherautóját és felpakoltam az ágyam és a kedvenc fotelemet majd kihordtam a bőröndöket majd beszálltam és elhajtottam ahhoz a házhoz, amit nem rég találtam Cullen-ék közelében. Nem volt rossz állapotban csak ki kell festeni, berendezni és be is költözhetek. Nem is tudom honnan jött ez a terv, de biztos jó lesz. Megérkeztem- juhéééé! Lepakoltam a holmiaimat majd a hozott festékkel kifestettem, felraktam díszeket, a padlót is megcsináltam, majd kitakarítottam. Egy emeletes nagy fürdővel, nappalival, hálószobával, konyhával, egy hatalmas gardróbbal állt a mostantól saját házam. Helyet foglaltam az egyik fotelben majd néztem a tévét, pár perc múlva kopogtak az ajtón: Emmet, és Edward!

-         Sziasztok!- nyitottam az ajtót. Gyorsan elrejtettem a szagomat, majd kérdően néztem rájuk. Nem engedtem be őket, vagy is Edward-ot beengedtem volna de Em-et…

-         Üdv szomszéd!- intett Ed- Emmet bocsánatot szeretne kérni, amiért tuskó volt veled!- nevetett.

-         Bocsánat, én azt hittem, hogy bántottad Rosalie-t- nézett rám bűnbánóan.

-         Nem, baj… nos, bejöttök, vagy- de nem tudtam be fejezni, mert valaki hátulról befogta a szemem.

-         Szia, cica- köszönt David. Megfogtam a kezét majd lefejtettem a szememről, majd megfordultam.

-         Szia!- nézetem rá. Nagyon jól nézett ki egy fekete pólót viselt, amin átlátszódott az izmos teste. Rám mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-         Szóval mihez lenne kedved?- nézetem ré pipacs vörösen.

Rosalie szemszöge, kicsit visszább:

-         Emmet, nem csinált semmit Ashley!- mondtam élesen az ölébe.

-         De te sírtál- nézett rám azzal a gyönyörű szemeivel. Nem tudtam rá haragudni így csak megcsókoltam, majd kiszálltam öleléséből.

-         Én sajnálom, elmegyek hozzá és bocsánatot kérek tőle!- pattogott szerelmem. Én csak nevettem rajta, majd visszamentünk a házba.

-         Ide fog költözni, a közelünkben Ashley!- pattogott Alice. De jó- most tényleg örültem neki, hisz így David-el  többet találkozhat.

-         Rose baby megyünk!- kiáltott Emmet, majd már Edward-dal ott se voltak.

Ashley szemszöge:

-         Mondjuk, nézhetnénk egy filmet a TE- nyomta meg a te szót- szobádban!- kacérkodott velem.

-         Talán itt kényelmesebb, lenne, mit nézzünk?- kérdeztem.

-          Hát van egy új film. Az a címe hogy A negyedik. Hallottál már róla? – kérdezte.

-          Igen hallottam, de azt még a moziban sem mutatták be! - kiáltottam.

-          Hát igen. De van egy haverom, aki a mozinál dolgozik, és az a dolga hogy megnézze a filmeket, nehogy legyen benne valami hiba. Na, szóval a filmeket néha kiírja nekem DVD-re – magyarázta.

-          Oké. És itt a film? – kérdeztem, és ő bólintott. Volt egy olyan érzésem hogy Alice ezt már elmondta Davidnek – Akkor vedd elő, én meg pattogtatok kukoricát.

*

Pár perc múlva már takarókkal és kukoricával felszerelkezve bekucorodtunk a TV elé.

4. fejezet

Csörrr… Csörrr…

Megcsörrent a mobilom. Gyorsan kiugrottam a fürdőkádból, és leszaladtam a lépcsőn. David hívott.

-          Halló – szóltam bele.

-          Szia, itt David. Ööö… Szóval a party-n azt mondtad, hogy majd eljössz velem valahová. Szóval ma este 8-tól lesz a Harry Potter hét. És azt mondják ez egy jó film. És…

-          Igen megyek veled moziba – válaszoltam a ki nem mondott kérdésre.

-          Szuper, akkor fél nyolcra jövök érted.

*

Fél nyolcra tökéletes készenlétben voltam. Cicanaci, hosszú felső, szép nyaklánc, enyhe smink, és jól kifésült haj. Nem kellet sok idő, míg megállt egy piros BMW, benne David. Biccentett, hogy menjek. Nekem nem kellet kétszer mondani. Gyorsan felkaptam a táskámat, és kiszaladtam. David addigra már leparkolt és most rám várt. Az anyósülés melleti ajtó nyitva volt. Odamentem és beültem.

-          Szia Ashley!

-          Szia

-          Mehetünk?

-          Igen.

-          Kösd be magad. A vezetési stílusomat az apámtól örököltem – mondta, és huncutul rám vigyorgott. Akkor még nem tudtam ez mit jelent, de amikor David beindította a motort már világos volt. A kocsi olyan gyorsan ment, hogy majdnem elhánytam magam. Szólni akartam, hogy az isten szerelmére LASSÍTS!!! De mire kimondhattam volna már ott is voltunk.

-          Hölgyem. Kérem, szálljon ki – mondta miközben kinyitotta az ajtót.

-          Legközelebb én vezetek – lihegtem.

*

A mozi csúcs szuper volt, de David azt mondta van egy meglepetése. Szóval beültetett a kocsiba és (az én kérésemre lassan) elvitt a meglepetés helyszínére. Amikor odaértünk, én csak egy házat láttam.

*

-   Szóval itt lakom, gondoltam eljöhetnél hozzánk, ez a meglepetés!- mosolygott zavartan. Én bólintottam, majd mire felfogtam volna, hogy én farkas vagyok, és ide hoz egy vámpírokkal teli házba már a kabátot segítette le rólam.

-   Köszi!- mondtam majd bementünk egy szép, nagy nappaliba.

-   Sziasztok, ő itt Ashley Coll!- mutatatott be David.

-   Jó napot, sziasztok!- köszöntem.

-   Fúúúj, mi ez a büdös kutya szag!- jött le a lépcsőrről egy szőke hajú nagyon széplány. Jaj, elfelejtettem! Ilyen nincs!

-   Mit felejtettél el?- kérdezte az egyik fiú. Jaj, a gondolat guru. Szóval van egy képességem, el tudom tüntetni bárkinek beleértve magamat is a szagát. És hát, én nem vagyok vámpír, mint ti- válaszoltam gondolatba. Gyorsan eltüntettem a szagomat, majd így szóltam.

-   Neked is, szia, Ashley Coll vagyok!- mondtam gúnyosan. A lány beszélni kezdett volna, de David gyorsabb volt.

-   Ashley ő itt a családom, Carlise, Esme nagypapám-nagymamám, Alice és Jasper, Rosalie és Emmet nagybácsikáim nagynénikéim. És végül a vérszerinti szüleim: Isabella Swan Cullen de hívd nyugodtan Bellának és Edward Cullen- mutatott a szorosan egymás mellett ülő párra. Húúú, mindenki egy pár.

-   Szia, Ash!- intett mindenki még Rosalie is. Na lám, lám most meg jó pofizik?

-   Jah, valami olyasmi!- válaszolt gondolataimra Edward.

-   Ashley nincs kedved megnézni a házat? Szívesen megmutatom?- jött mellém Alice, ki Törpillára hasonlít.

-   Én is jövök!- lépett mellénk, Rosalie. Óóó, Bella nem jön, király nem jövök be neki!

- Nem erről van szó!- rázta a fejét Edward. Most már megnyugtatott, de mindegy is. Lassan megindultam a lányok után a lépcsőn majd felérve láttam rajtuk, hogy engem vártak. Melléjük léptem majd az első szobába mentünk. Egy nappali volt, ha minden igaz. Amit nem értettem, mert már van egy nappaliuk, de nekem mindegy. Utána egy nagy hálószobába mentünk. Ez piros és barna színekben pompázott nagyon szép volt bár nem az én stílusom, Rosalie és Emmet „aludt” ebben a szobába. Utána egy zöld fekete szoba, ami Alice és Jasper-é volt. Ebbe viszont nagyon sok könyv volt. A kis kobold mesélte, hogy Jazz nagyon szeret olvasni. A következő szoba Carlise és Esme szobája volt, ami sárga és fehér színű volt. Mindegyik szoba nagyon szépen ki volt díszítve. Már csak 2 szoba volt hátra. Oda is bementünk. Edward és Bella szobája csak fehér volt, és most (dobpergés) David szobája. Beléptünk, és a szám is tátva maradt. Pont az én ízlésem sötétkék, és lila. Egy nagy francia ágy, tv, számítógép DVD lejátszó, egy zenelejátszó, és egy kis kép a Cullen családról. Gyönyörűek voltak együtt, mind nagyon szépek voltak.

- Lányok, kész a vacsora gyertek, mert David eleszi Ashley elől!- kacagott a konyhába Esme. A lányok gyorsan lesuhantak, én is lefutottam így majdnem utol értem őket. Megálltam a lépcsőnél, nem tudtam mit csináljak hova üljek? Pár másodperc múlva valaki hátulról megfogta a derekamat és csikizni kezdte.

- Jaj, istenem ne, ez, na… nagyon csikis!- sikítoztam a nevetéstől.

3. fejezet

Az illatot kerestem. Miközben kerestem, leejtettem a táskámat.

-        Szia, gondolom ez a tied!- lépett elém az új diák. Felnéztem rá, a lélegzetem is elállt. Ez az illat mámorba ejtő. Különös minden olyan tökéletesnek látszott rajta. DE HISZ EZ FÉLVÉR.

-        Köszönöm, szia Ashley Coll vagyok, te pedig…- jaj hogy is hívják? Andrew nem ö Charlie vagy Tom?

-        David Cullen vagyok!- szólalt meg gyönyörű hangján- Nincs kedved táncolni?- kérdezte. Bólintottam és bevezettet a táncparkett közepébe.

1 óra múlva:

- Szóval, hány éves is vagy?- kérdeztem.

- 18 te pedig, 17 éves, vagy de még is egy osztályba vagyunk, ez hogy lehet?- nézett rám kérdőn azzal a gyönyörű szemeivel.

- Hát, tavaly léphettem egy évet, de emiatt mindenki cikizett kivéve a falk vagy is Emily!

-          - Nincs kedved leülni?- kérdezte David. Igen - mondtam kifulladva.

-          Szóval Ashley a neved igaz? – kérdezte félénken David.

-          Igen, de Ash-nek is hívhatsz – válaszoltam.

-          Szóval… Te farkas vagy ugye?

-          Igen. Te meg vámpír. A szaglásom segítségével találtalak meg. De nincs olyan erős vámpírszagod, mint a többieknek. Ez miért van? – kérdeztem, mert ezt nem értettem.

-          Félvér vagyok. Édesanyám ugyan már vámpír, de a szülésemnél még ember volt. Apám pedig már nagyon rég vámpír – hangzott a felelet. – És a te szüleid?

-          Meghaltak… Én is haldoklottam, de a helyi falka úgy döntött értékes farkas lehetek, és megmentettek. Azóta egyedül élek az erdő mellet. – és ezek után dőltek belőlem szavak. Mindent elmondtam ennek a fiúnak, akit körülbelül két órája ismerek. Elmondtam neki, hogy milyen álmaim vannak, miken mentem keresztül. És ő végig hallgatott. A bálnak azonban hamarosan vége lett.

-          Nos, a bálnak vége. Akkor… Hát jó volt beszélgetni – mondta David, és felállt. – Akkor hát… Szervusz.

-          Szia – mondtam szűkszavúan és már közeledtem a kijárat felé. Ekkor azonban egy jég hideg kezet éreztem a vállamon. Megfordultam. David állt mögöttem.

-          Ööö… Arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnénk moziba, vagy kirándulni, vagy valami ilyesmi… - ajánlotta fel.

-          Oké szívesen – válaszoltam, és a gyomrom ugrott egy hátra szaltót. Magamat is meglepett gyomrom ily furcsa viselkedése. Kábultam néztem előre és úgy bandukoltam haza. Egyszer csak megálltam és majdnem elájultam. Nem az nem lehet… Vagy igen? És mi van, ha igen. Vagy nem? De igen. Sőt biztos. De hogyan? Mindenesetre egy dolog biztos. David bevésődött.

2. fejezet

-          Jajj, Emi bocsáss meg! – Könyörögtem Emily-nek. – Én visszautasítottam. Azt szeretném, ha veled menne!

-          De téged szeret – szipogta. – Mikor csábítottad el? Hiszen folyton engem nézett… De. Várjunk csak! Téged nézett. Persze, mert egyfolytában rajtam lógtál – na, igen. Az igaz hogy együtt voltunk, de nem én lógtam, rajta hanem ő rajtam. De már egy éve. Mert amikor farkas lettem egy csapásra megváltoztam. Eltűntek a pattanások, selymes lett a hajam, elmúlt a testszagom. Egyszóval szép lettem, és vonzó. Na, szóval Emily mindenáron meg akarta tudni, hogy hogy van az: egyik nap csúfolnak, másik nap pedig mindenki megbámul. És még mindig ezzel nyaggat. De ha tudná…

-          NEM CSÁBÍTOTTAM EL! – mondtam.

-          Aha, persze ak… - kezdte Emily, de ekkor csengettek. Matekóra volt. Matekból egész jó vagyok. De biológiából vagyok a legjobb. Mivel hogy farkasként egy csomó állattal találkozok, ismerem a szokásaikat. A tanár a falra mászik tőlem, de nem érdekel.

*

A következő hetekben nem volt semmi említésre méltó, leszámítva azt, hogy még hat fiú kérdezte, meg hogy leszek a báli partnere. De egyik sem volt túl szimpatikus. Az egyik izomagyú, a másik stréber, a harmadik hülye volt és nem is sorlom tovább. Úgy néz, ki egyedül megyek a bálba.

*

Ma este van a bál. Nem nagyon csíptem ki magam, de szerintem jól nézek ki.  Hosszú vörös ruhám van, hozzá passzoló piros cipővel. Onnan gondolom, hogy csinos vagyok, hogy amikor beléptem a bálterembe mindenki eltátotta a száját. A szememmel és a szaglásommal Emilyt kerestem. Tudom, milyen dezodort használ. Kis keresgélés után meg is találtam. Vodkát ivott. Körülbelül a harmadik pohárnál tarhatott. Azért ivott, mert, miután elutasítottam Justin egy másik lányt vitt bálozni. Ezen nagyon kibukott.

-          Emily én értem, hogy… - kezdtem, de ekkor megéreztem egy illatot. A szívem majd kiugrott a helyéről. Lehetséges lenne?

1. fejezet

Már egy éve hogy farkas vagyok, és hogy meghaltak a szüleim. Persze az életem maradt a régi. Suliba járok, vásárolok és a többi, és a többi. De magányos vagyok. Néha elkap, a sírógörcs miközben tévét nézek, vagy olvasok. Nekem nincsenek barátaim. Akikkel nap, mint nap suli után lógok, azok csak haverok. Persze már felkerestem a helyi falkát, és ők eligazítottak. Már az átváltozás se olyan fájdalmas. Egész szép farkas vagyok. A holdfényben a szürkés-fehér bundám úgy ragyog, mint a gyémánt. A szemem ugyanolyan zöld, min amikor ember vagyok. A jellememből is maradt valami. Nem vagyok mindig a középpontban, és egy dolog sok ideig is le tudja kötni a figyelmemet. De nem szeretek annyira a helyi falkában lenni. Az az álmom hogy saját falkám lesz, és együtt járunk majd vadászni, és együtt vonyítunk a házunk melletti erdőben… De ezek csak álmok. Ki tudja beteljesülnek-e?

-          Hé, Ashley figyelsz?! – ébresztett fel gondolataimból az egyik barátnőm, Emily.

-          Mi? Bocs, nem figyeltem, elmondanád még egyszer? – tértem magamhoz.

-          Éppen azt mondom, hogy még egy fiú sem hívott el a bálba, de az egyik tizedikes fiú nagyon szemez velem. Nem lennék meglepve, ha a nap végére már meglenne a partnerem- hát persze. A bál. Emily másról se tud beszélni csak a bálról, pedig csak az első szünetben jelentették be. Persze el tudom képzelni, hogy, meghívják, hisz nagyon csinos lány. Nagy kék szemei vannak, hosszú, dús szőke haja, és a bőrén egy szem pattanás sincs. Mióta farkas vagyok, az én külsőmmel sincs semmi, nekem hosszú barna hajam, és zöld szemem van. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Ijedten megfordultam. A tizedikes fiú volt, az aki Emily kinézett magának.

-          Szia Ashley! Justin vagyok. Ööö… Van kedved velem jönni a bálba?- elképedtem. Emily-re néztem. Vörös arccal méregetett. Sőt egy könnycseppet is felfedeztem az arcán. Ennyire komolyan vette volna azt a fiút?

Sziasztok

Sziasztok!
Akik már olvassák a történetet, azok tudják hogy a régi oldal ide költözött.
Ezen a héten nem lesz új bejegyzés, helyette a régi fejezeteket tesszük fel,
és szerkesztjük a blogot.

BANNERÜNK:

Sziasztok:
Petra és Slézi






Szereplők:

Banner